12. BÁNYABÜKK
12. BÁNYABÜKK
1297-ben Banabyk néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 343.) 1333-ban Banabyky (C. Suciu: i.m.), 1414-ben utraque Banabyky (uo.), 1416-ban Magyar Bananyke, Oláh Banabyke (uo.) és 1446-ban Magyarbanabyky (uo.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, András Saxo a pápai tizedjegyzék szerint 90 dénárt fizet, 1333-ban 10 garast és 1 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 129.; Documente. XIV. C., III. 146, 167.; Györffy: i.m. III. 342.)
A templom korán elpusztul. Ma csak helye ismeretes. A főúttól keletre nyíló völgy elején a XVIII. század végén falai még magasan állottak, s azok ismeretében román kori templomnak tartják, mely legkésőbb a XIII. században épülhetett.
A pusztulás a XVII. század folyamán következhetett be, mely a híveket sem kímélte, s ezért pusztult el véglegesen a hívek nélkül maradt templom.
1600 után csak görögkeletiek lakják.
1416-ban s egy századdal később, 1523-ban Magyar előnévvel írják, ami szintén katolikus híveket tételez fel, megkülönböztetésül a másik Bányabükktől, mely a völgyben feljebb húzódott és előneve Oláh volt.
A falu nevét Szabó T. Attila Bána régi személynévből származtatja, amely a mongol eredetű bánból származik. (Szabó T.A.: Anyanyelvünk életéből. 356.)
