21. FELVINC
21. FELVINC
1219-ben Wynchy néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1221-ben Oronos Winch (uo.), 1327-ben Oranas Winch (Barabás: SZOKL. VIII. 11.), Felwynch (Barabás: i.m. VIII. 12.), 1538-ban oppidum Felwinc (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
1219-ben II. Endre az esztergomi káptalannak adományozza Felvincet. Az adományozást az ifjabb király, Béla 1227-ben 4 telek adományozásával egészíti ki.
Feltételezik, hogy már ettől az időtől temploma van. (Beke: Az erd egyházmegye. 188.) Tény, hogy korai, gótikus korú erődített templom volt. Mivel a templom a XIX. század elején romladozásnak indult, helyén 1845–1848 között új, nagyobb templomot építettek.
A régi templomból a hosszszentély két oldala maradt meg, amelyen régiségének s középkori eredetének bizonyítékaként a mész alól falfestmények nyomai tűntek elő. A szentély záródása új, egyenes vonalú, de a záródáson kívül olyan falnyomok is vannak, amelyek az előbbi szentélyzáródás sokszögű voltára mutatnak.
A templomot kör alakú várfal vette körül, melyet két ölnyire szűkítettek.
A templom régiségére utal az is, hogy oldalfalában és a várfalakban nagy mennyiségben találhatók római téglák, amelyek építésekor a közeli Földváron álló egykori római castrumból kerültek ide. (Orbán: Székelyföld. V. 90.)
Az új templom röviddel felépítése után, 1848. nov. 13-án a forradalmi idők áldozata lesz: felégetik és csak a puszta falak maradnak meg. Az el nem menekült hívek is áldozatul esnek. A vérontás 1949. aug. l4-én megismétlődik, amikor a lakosság közel 3/4-e elpusztul. (Orbán: i.m. V. 98–99.)
A templom csak 1852-ben kap új fedelet. Sokáig torony nélkül gyászolta a szomorú napokat. (Orbán: i.m. V. 99., 2. jegyz.; Ref. Névkönyv. 1867. 24.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. Amint az 1643-as régi városi privilégiumok jegyzékéből kitűnik, más vallású polgár nem is volt a XVIII. században Felvincen. (Orbán: i.m. V. 92.)
A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183.)
A katolikus hívek a XVIII. század közepén jutnak újra szóhoz és építenek templomot 1748–1752 között. (Schematismus. 1882. 167.)
Az 1848–1849. évi események a katolikus templomot sem kímélik, megrongálódik: A plébános 1857-ig a marosújvári filiában lakik, amíg a templomot megújítják. A katolikus templom állítólag azért kerülte el a gyújtogatást, mert Gracze osztrák százados a támadóknak ígérte. (Orbán: i.m. V. 98.)
A XVIII. századtól katolikus anyaegyház is. (Benkő J.: Transsilvania. II. I63.)
Katolikus templom
Református templom
