22. GERENDKERESZTÚR
22. GERENDKERESZTÚR
1289-ben Keresztúr néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben de Sancta Cruce (uo.; Orbán: Székelyföld. V. 133., 2. jegyz.), 1339-ben villa Kerezthur (C. Suciu: i.m.), 1587-ben Gerend-Keresztbor (uo.) formában fordul elő.
1289-ben jelentkező neve szent kereszt tiszteletére szentelt templomáról tanúskodik. Ekkor azonban a helység már lakatlan (terra habitatoribus carens). A két tatárjárás (1241, 1284) valamelyike vagy mindkettő következtében pusztulhattak el lakói. Ebből következik, hogy már pusztulása előtt megvolt a Szent kereszt-templom.
Később újra benépesül, a következő század elején hívei vannak a régi templomnak. 1332-ben papja, Mihály a pápai tizedjegyzék szerint 40 dénárt fizet, és 25 dénárt, 1333-ban 10 dénárt, 1334-ben 10 montan dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 184.; Orbán: i.h.; Documente. XIV. C., III. 123.)
1361-ben a székesegyház patronátusi jogot kap, a szent kereszt tiszteletére szentelt kőtemplomot ekkor említik. (Schematismus. 1882. 171.)
A régi templom sok vihart szenvedett; 1848-ban felgyújtják, 1864-ben felújítják. (Ref. Névkönyv. 1868. l8.), illetve újat építenek.
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 183.) és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
