14. DENGELEG
14. DENGELEG
A név 1244-ben tűnik fel Dengelechvize 1246-ban Dengeleghfölde formában (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 262.), 1320-ban Dengeleg, 1343-ban Denguleg, 1587-ben Dengelyegh (C. Suciu: Dicţionar istoric.) a neve.
A középkorban népes katolikus falu.
Beke (Az erd. egyházmegye. 195.) egy Dengled vagy Dnekuleg nevű plébániát a középkori szatmári főesperességhez tartozó faluval azonosít, melynek papja, Péter 1333-ban 3 garast, 1334-ben 6 garast fizet. Nem tisztázható biztosan, melyik Dengelegre vonatkozik.
Ettől függetlenül, 1508-ból okleveles adat van plébánosáról. (Kádár: i.m. III. 273, hivatkozva a dési református egyház levéltárára.)
A XVII. század elején a Basta korszak viszontagságos éveiben hívei már megfogyatkoznak s 1622-től csak filia, Vízszilváshoz csatolva. (Kádár: i.h.).
A XVII. század közepén lakóinak nagy része elpusztul. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 36.)
A kurucharcok idején, a XVIII. század elején további veszteségek érik a lakosságot; 1715-ben csak egy református család van, templom nélkül.
Valamivel előbb, 1703-ban még templomot akarnak építeni, de ez a veszteségek miatt elmarad. Az épületanyagot, szentedényeket és a harangot Vízszilvásra és Kérőbe viszik.
1780-ban a falu mégis annyira gyarapodik, hogy új templomot építenek, amely ma is megvan, de csak filiaként. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 275.)
Középkori katolikus lakossága, templomával együtt, a reformációtól református.
A XVIII. század elején Dengeleg teljesen elpusztul, földjeit a szomszéd faluk művelik. Az új települők részben reformátusok, részben katolikusok. Arra viszont nincs erejük, hogy anyaegyházat létesítsenek. Lakóiról a helynevek tanúskodnak: 1345-ból Kaza-tó, Sósaj, 1654-ből Az oldalon, Az asztagnál, Ormánypatak mellett, Szamos melletti, Szamos melletti rét, Ut mellett, Keret mellett, Ormányi határszél; 1788-ból Bánkút; 1796-ból Külső föld, Felső forduló, Kis nyilak, Hágó, Ormányi erdő, Sósajsza, Kovács kurta, Kőszeg alatt, Nagybarázda, Geberin kapuja, Alsó forduló, Kölös, Bánkút tábla, Törvényfa, Büdös forrás, Szárazajtorka, Vízen túl, Szenesaj. (Kádár: i.m. III. 275–276.)
Református templom
