15. DOBOKA
15. DOBOKA
A mai Dobokától délrefekvő fennsíkon állott Doboka vára és városa.
Szent István Doboka nevű ispánjától kaphatta nevét 1000 körül. 1068-ban a kerlési csata előtt itt állomásozik Salamon király (in urbe Dobuka). (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 335.; Györffy: Az Árpád-kori. II. 67.)
1164-ben Eustachius, castellanus de Dobuka, 1230-ban Doboka, 1279-ben villa castri de Doboka, Dobokawárfalva vocata (Györffy: i.m. 66.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1315-ben villa Doboka, 1350-ben Doboca néven jelentkezik a forrásokban.
A vár és városa a tatárjáráskor elpusztul. Azután Dobokavárfalva néven szerepel, mely lenn a völgyben feküdt. (Györffy: i.h.)
Két középkori templomáról vannak adatok.
A Boldogasszony-templom a régi temetőnél állott, ahol Bodiga helynév jelzi helyét. Első ismert plébánosa nevét a pápai tizedjegyzék hozza. Ekkor papja, János 1332-ben 40 dénárt fizet, majd újra 42 dénárt és 1 garast, 1333-ban 2 garast és 22 dénárt, 1344-ben 4 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 110.; Györffy: i.h.) 1412-ben László a plébános. (Beke: i.m. 110., jegyz., az Erdélyi Múzeumra hivatkozva.) 1509-ben plébánosával szemben Derzsi Mayadi Miklós hatalmaskodik. (Kádár:, i.m. III. 337.)
A Boldogasszony-templom a reformáció után még állott. A XVII. század végén elpusztul. Falainak alapjai a múlt században még látszottak. 1741-ben köveinek felhasználásával Káli Kun István és neje papilakot építtet, majd a következő évben új templomot, de már nem a régi helyén, hanem a régitől jóval alább, a bádoki út mellett, amint a felirat mondja: „igaz kövekből”.
Az új templom formájában a régi jellegzetességeit megtartotta. Sajnos a következő századra annyira megrongálódik, hogy 1867-ben használhatatlannak nyilvánítják és újjáépítik.
A mai református templomon alul a Szent Erzsébet-templom állott. Bizonyosra vehető, hogy az Árpádházi Szent Erzsébet szentté avatása utáni évtizedekben épült, tehát az 1200-as évek elején. A reformáció után, az unitáriusok megerősödésekor az unitáriusok temploma lesz. Miután az unitárius egyházközség 1730 körül megszűnik, a templom romlásnak indul. Az 1830-as években kövei még látszottak. Állítólag gr. Kornis magtárát a templom romjaiból építette, annak helyére.
Dobokának a középkorban tekintélyes és népes katolikus népessége volt, amire bizonyság két temploma és az is, hogy Dobokától kapta nevét a főesperesség is. A reformációig más vallásról, egyházról nincs adat.
A XVI. században a reformáció gyorsan tért hódít, így a katolikus egyház teljesen megszűnik. „Gazdag fekvőségei világiak kezébe kerültek.” (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 260.)
A református vallás mellett az unitárius is hamar elterjed, sőt hívei többségre is jutnak. Mint Kádár megjegyzi: „Tekintélyes unitárius egyház volt”. (Kádár: i.m. 260.)
A Boldogasszony-templom a reformátusok birtokába kerül, a Szent Erzsébet pedig az unitáriusoké lesz. Az unitárius egyházközség megszűnésével a templom is elpusztul.
A református egyház a közéjük beolvadt unitáriusokkal megerősödve él tovább. Ez a felerősödés nem jelentett sokat, mert Kádár felpanaszolja, hogy a 93 lélekszám mellett egyetlen tanköteles gyermekről sincs adat, sem arról, hogy az egymást követő 14 lelkész (a lelkész volt az egyetlen tanító) tanította volna felekezetének gyermekeit.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II.185.), és e század elején is az (Helységnévtár. 1913.).
Lakóiról a helynevek tanúskodnak: 1501-ből Medvés; 1589-ből Kenderkút, Verőfél, Kántorberke, Magyaros, Sós, Iszék, Körtvélyalj; 1668-ból Dobokavize, Poklostelek; 1768-ból Medgyeskert, Brányista, A vár, Magyarós, Csonkás, Medvés; 1898-ból Pap erdeje, Gyilkos, Verőfény, Északi tér. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 340.)
Református templom
