21. GŐC
21. GŐC
1305-ben jelenik meg neve először oklevélben. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 545.; Györffy: Az Árpád-kori. II. 70.; C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1326-ban Geuch, 1328-ban Heulch, 1456-ban Gewcs, 1850-ben Geocz (C. Suciu: i.m.; Kádár: i.h.) formában fordul elő.
Egyházáról az első adat 1622-ből ismeretes, amikor megfogyatkozott lakói miatt az anyaegyházból filia lesz és Cegéhez csatolják. A pusztulás oka az 1602–1603. évi háborús viszontagságok. Eszerint 1600 előtt anyaegyház volt, középkori templommal. 1622-ben kőtemploma még áll. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 291.) 1643-ban is, egy haranggal. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 550.) 1754-ben is, cinteremmel. 1830-ban fatorony van a templom mellett. (Kádár: i.h.) 1887-ben gyenge állapotban még létezik. (Ref. Névkönyv. 1887. 12.) 1979-ben már senki sem tudta megmutatni, hol volt a temploma.
A reformáció idején lakói katolikusok, majd reformátusok. Hívei a Basta korszakban megfogyatkoznak, az 1658–1663. évi török-tatár pusztítások nyomán tovább fogynak.
A XVIII. században újra anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.) Később meg újra csak filia. A helynevek lakóiról vallanak: 1510-ból Fogottföld, Hodostó mellett, Kardosaj, Dérszénafű, Dvecsraj, Nagybarázdahely, Kemő, Devecseri ösvény; 1622-ből Végláb, Nyíres, Pap ropója, Alsóforduló, Felsőforduló, Nagy erdő, Unomhegy; 1754-ből Noszoly felé forduló, Malom oldal, Szénafű, Temető, Falu erdeje, Mohaj felé forduló; 1811-ből Padszél, Tóoldal, Szőlő megett, Erdő vége; 1898-ból Venyigés, Kis erdő. (Kádár: i.m. III. 552.)
