25. KAJLA
25. KAJLA
1332-ben Kyule néven írják a pápai tizedjegyzékben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Beke: Az erd. egyházmegye. 112.; Documente. XIV. C., III. 140.) 1344-ben Kayla, 1377-ben is Kayla, 1493-ban Kaylla (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Syfridus a pápai tizedjegyzék szerint 10 kis dénárt fizet. 1600-ig még szászok a lakói, de utána görögkeletiek. (Fabini)
Későbbi adat sem templomáról, sem egykori katolikus híveiről nincs. Lehetséges, hogy megérte a reformációt, s az egykori katolikusok reformátusok lettek, de a vidék sok más hasonló elpusztult templomához hasonló sorsra jutott a XVII. század elején.
A hívek maradékai, akikről a Székely, Kodori, Kerekes családnevek beszélnek, beolvadtak a később beköltözött új lakók közé. (Ref. Névkönyv. 1885.; Beke: Az erd. egyházmegye. 112.)
