30. KETEL
30. KETEL
1305-ben Ketel néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 75.;
C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1330-ban Ketel, 1332-ben Ketyl, 1457-ben Kethel, 1600-ban Alsó Kethel (C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Benedek a pápai tizedjegyzék szerint 8 dénárt fizet. (Györffy: i.h.; Beke: Az erd. egyházmegye. 112.)
Ez a templom minden bizonnyal az 1600-as évek elején elpusztul, mert a XVII. század közepén már csak egy fatemplom áll egy kis haranggal. A pusztító háborús idők után a megfogyatkozott hívek erejéből csak egy fatemplomra jutott, amelyet a XIV. századi templom helyett építettek.
1754-ben még szó van a templomról, ill. csak arról, hogy magának a templomnak a helyét is a falu felső részében alig lehetett kivenni, mert szinte nem is látszott a régi alap. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 357.) A középkori falu katolikus népe a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.
A XVII. század közepén már csak filiális egyházközsége van, az említett fatemplommal. Ennek hívei is annyira elapadnak, hogy később már nincs, aki fenntartsa a templomot és egyházközséget.
A régi lakók emlékét néhány helynév őrzi: 1644-ből Felső tábla, Forgókút, Alsó forduló, Hegyeshegy, Fál Antal kertje; 1754-ből Forgókút. (Kádár: i.m. IV. 358.)
