43. NAGYIKLÓD
43. NAGYIKLÓD
1320-ban jelentkezik először az oklevelekben, (Györffy: Az Árpád-kori. II. 73.) 1348-ban Iklód, 1678-ban Nagyiklód (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: i.h.) néven szerepel.
1508-ban katolikus plébánosa van, tehát temploma is. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. IV. 87.)
A XVI. században népes unitárius egyházközség, kőtemplommal. 1634-ben új harangot kap, és még mindig unitárius a templom. (Kádár: i.h.)
Az 1621-ben ide rendelt unitárius pap az egyházat mint puszta helyet említi, amiből azt lehet sejteni, hogy a középkori kőtemplom már nem létezett, s az unitárius pap pedig udvari papként működött valószínűleg udvari templomban. Erre a feltételezésre az ad alapot, hogy később az Eszterházi család sajátjaként kezeli a templomot, lakássá alakítja át, sőt később, 1806-tól gazdasági épület lesz belőle. (Kádár: i.h.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 380.)
A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció folyamán az unitárius vallásnál állapodik meg. Az övék lesz a templom is, az unitárius Toldalagi és Toroczkai család pártfogása folytán. A Rákócziak alatt valószínűleg újra a reformátusok jutnak többségre, ugyanis perlik a templomot a többség címén. A XVII. század közepéig még az unitárius egyház is létezik, mert 1644-ből (Derzsi Leonárd), 1651-ből (Harsztos), 1655-ből (Szentmártini Végh István) papjai is ismeretesek. A század második felére már csak református egyház marad, kevés létszámmal. (Kádár: i.h.)
Régi lakóiról a helynevek vallanak: 1469-ből Hársas, Malombérc, Cosboló, Kigyó-háza;1478-ból Szárazja; 1580-ból Malomtelke, Malomberke, Lobogó; 1641-ből Bíró rétje; 1675-ből Égett malom, Pad, Turcsapatak, Akasztófa alatt, Onoki határ felé.
Határában két faluhely nevét örökítette meg: Magyarosiklód, Szentivány. (Kádár: i.m. IV. 90.)
