59. VASASSZENTGOTHÁRD
59. VASASSZENTGOTHÁRD
1320-ban Zenthguthard, 1321-ben Scenthgotharth, 1332-ben de S. Gothardo, 1496-ban Zenthgothard, 1587-ben Zent Gotthart néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 89.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1320-ban jelentkező neve egyben templomának is bizonysága, mivel csak Szent Gothárd tiszteletére szentelt templomától kaphatta nevét.
1332-ből papja nevét is ismerjük. A pápai tizedjegyzék szerint ugyanis papja, Imre 20 dénárt fizet, 1333-ban Miklós 30 dénárt, 1334-ben pedig 20 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 113.; Documente. XIV. C., III. 136, 168.)
1510-ben Vasasszentgothárd „scholasticusát” megölik. (Kolozsmonostori Levéltár protokolluma. D.L. 36 405, pp. 320–322, nr. 1.)
Az 1600-as évek elején a középkori templom elpusztulhatott, mert 1643-ban fatemplomról beszélnek, amelyet ekkor újjáépítenek. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 512.; Balogh J.: Magyar fatornyok. 181.) 1754-ben se temploma, se papilakja nincs. (Kádár: i.m. 512.) Úgy látszik, utána mégis sikerült kőtemplomot építeni, mert 1837-ben erről van adat. A XIX. század folyamán ez is elpusztul, mert 1885-ben csak romjai láthatók. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. VI. 350.; Balogh J.: i.m. 181.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. 1600–1604-ben régi lakossága teljesen kipusztul, de 1680-ban Thököly Imre még református falunak írja. (Kádár: i.h.)
A XVIII. században csak filia. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.)
