12. DEMSUS
12. DEMSUS
1360-ban Domsusnak írják. 1411-ben Damsus, 1416-ban Demsus (Suciu).
A legrégibb görögkeleti templomnak tartják. Építési idejére nincsenek oklevelek, de a stílusjegyek alapján a román stílus korára teszik a XIII. század táján.
Freskóit a XV. századra teszik.
A templom érdekessége, hogy 1566-tól megszűnnek a szláv feliratok, a freskókat bemeszelik. Magyarázata az, hogy a templomot közösen használták a reformátusok és a görögkeletiek. Egy 1702. január 20-án kelt oklevél szerint a templomnak két papja volt: egy görögkeleti és egy református. A freskók eltüntetését meszeléssel magyarázza, hogy az idézett oklevél szerint sok jeles nemes tartozott református részről a templomhoz. Többek között név szerint felsorolva: Csula Balázs, Lukács János és Ferenc, Bokosiczai Izsák, Gergely és Pál, Naláczi István iun., Csulay János sen., Torma János, Leheszk Mihály, Szegedi Sámuel (nagypestényi filiából) Cserményi Farkas (Reketyefalva filiából), Pop János (Nagyosztro filiából). Ugyanis Demsus református egyházához több szomszéd filiában lakó református tartozott (Ref. Esp. Protocolluma I. 255. old).
1702-ből a református lelkipásztor nevét is ismerjük: Tokai István személyében.
A közösen használt templom mellett külön harangtornya van mindkét egyháznak. Megosztják a templom más ingatlanait is, mint szántók, szőlők.
A református egyházközség még sokáig fennmarad, de végül is megszűnik, bár e század elején még 21 református lélek van és a felsorolt filiákban 120.
Görögkeleti templom
