26. MAGYARBRETTYE
26. MAGYARBRETTYE
1289-ben jelentkezik először az okiratokban Berechte néven. Györffy (Az Árpád-kori. III. 291.) ezt Marosberettyével azonosítja. 1483-ban, 1496-ban, 1506-ban az egyik Brettye Magyar előnévvel jelenik meg az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Ugyanebben a korban 1480-ban, 1483-ban és 1524-ben a ma is Oláhbrettyének nevezett Brettye oláh előnévvel szerepel. Györffy (i.m. III. 291.) ezzel azonosítja a pápai tizedjegyzék adatát, miszerint 1332-ben László pap 36 dénárt fizet, majd 1336-ban 32 dénárt; Beke ezt a befizetést Magyarbrettye javára írja (Beke: Az erd. egyházmegye. 121.), Budai viszont Marosbrettyével azonosítja. (Budai: A hunyadi, főesperesség. 26.)
Ezek szerint bizonyos, hogy 1332-ben Oláhbrettyének plébániatemploma van, és minden bizonnyal a későbbiek során is. A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.) Ez a megállapítás azonban nem zárja ki a másik lehetőséget sem, amely szerint László pap Marosbrettye papja lett volna, mert Marosbrettye is – bár filia – a XVIII. században református egyház. (Benkő J.: i.m. II. 182.)
Magyarbrettyéről viszont bizonyosra vehető, hogy – ha nem is volt plébániatemploma – a középkorban katolikus lakói voltak, amit magyar előneve igazol, s akik a reformáció során reformátusok lesznek és e század elején is még vannak reformátusok.
Györffy feltételezi, hogy Magyarbrettyével azonos az 1263-ban jelentkező Fenes (i.m. III. 292.), és a Brettye nevet a Sztrigyen túli egyházas Brettyétől (Oláhbrettye) vette át.
