33. ŐRALJABOLDOGFALVA
33. ŐRALJABOLDOGFALVA
1315-ben S. Marie néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 290.)
1332-ben S. Maria, 1447-ben oppidum regale Bodogazzonfalva,1346-ban Bodogasszonyfalva, 1501-ben Bodogazonfalwa, 1519-ben Bodogfalwa formában fordul elő. (Györffy: i.h.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 40 dénárt fizet, majd 6 pensa dénárt és 16 dénárt, 4 régi banálist, 5 új banálist és 34 sasost, 1333-ban 8 pensa dénárt, 21 dénárt és 90 montan dénárt, 1334-ben 3 pensa dénárt, 4 régi banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 122.; Budai: A hunyadi főesperesség. 27.; Györffy: i.m. III. 291.) Ugyanez a János már 1315-ben is jelentkezik a gyulafehérvári káptalan által kiállított oklevélben, mint birtokügy kivizsgálására kiküldött bizalmi ember. (Documente. XIV. C., I. 235.)
A templom építésének idejét a művészettörténészek a XIII. századra teszik. A román stílusú templom dunántúli, esztergomi és ciszterci hatásokat mutat az 1272–1280 közötti évekből. (V. Drăguţ: Arta gotică. 31.)
Egyhajós és szentélye rokon a sajóudvarhelyivel, melynek mennyezete már gótikus keresztboltozattal készült. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 159, 209.) A szentélyt köríves ablak világítja meg. (V. Drăguţ: i.h.) Román kori félköríves kapujának pillérképzése az esztergomival mutat rokonságot. (Gerevich: Magy. román kori műemlékei. I. 31, 42, 44, 91.; V. Drăguţ: i.m. 31, 34, 35, 44.) Magas, karcsú tornyát hármas félköríves ablakok díszítik. A kapu felett későbbi gótikus ablak nyílik. (Szőnyi: Régi magyar templomok. 221.; Bíró: Erdély művészete. 26.)
A templomban érdekes középkori falfestmény-maradványok láthatók, amelyeket Romer Floris fedezett fel a mészréteg alatt, de akkor feltárására nem került sor. Ezt Möller István végezte el 1908-ban. Meglepő felfedezés: a babonás nép kiszúrta a szentek szemeit, mivel „amelyik községnek szemes szentjei vannak, annak határát elveri a jég”.
(Szőnyi: i.h.; Beke: i.h.; Kovács: i.m. I. 251, 253/32.) A falfestmények felismerhető részei: egy kereszt, valamint a szegényeknek alamizsnát osztó Szent Erzsébet, a szegény halála, Remete Szent Pál, lovon ülő szent. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 45/50.; Szőnyi: i.m. I. 160.; V. Drăguţ: i.m. 210, 230, 231, 262/60, 264/109.) A falfestmények korát 1311–1400 közötti évekre helyezik. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.) Erre adat a második freskóréteg alatt talált felirat: „Dedicata pro honore Beate Marie Virginis Anno Domini MCCC UNDECIMO” (Entz G.: Művészettör. Értesítő 1958, 249)
A hagyomány szerint eredetileg Szent Benedek rendjének temploma volt. (Schematismus. 1882. 92.) Középkori katolikus hívei a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. Semmi sem támasztja alá azt a véleményt, hogy bármikor más valláshoz tartoztak volna.
A Kendeffi család előbb görögkeleti volt, s később kapott magyar nemességet és lett katolikus; így mint templomépítő patrónus szerepel. Egyébként a templom már jóval előbb megvolt, s ők a falut csak 1447-ben kapták meg Hunyadi Jánostól. (Budai: i.m. 27/3.)
A XVIII. században református anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.; Helységnévtár. 1913.)
Református templom
A református templom bejárata
