1. AJTON
1. AJTON
1320-ban Ohthunth, Ohtunteleke néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori III. 341.) 1345-ben Athun, 1438-ban Athon, 1479-ben Ayton, 1585-ben Aiton formában fordul elő. (C. Suciu: i.m.)
1334-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Tamás a pápai tizedjegyzék szerint 40 új dénárt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 135.; Documente. XIV. C., III. 191.; Györffy: i.m. III. 341.)
A templom ma is áll a falu közepén emelkedő dombon. Régen védelmi célokat szolgáló kőfal vette körül. Nyugati kapuja román stílusú. Középkori mennyezete beomlott, kazettás mennyezettel helyettesítették. A megrepedezett falú templomot a XVIII. század második felében renoválják és festetik újra a mennyezetet Nagyosi Gábor papsága idején, aki 1795-ben ír a templom helyzetéről. (Kelemen: Művészett. I. 100–101.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, és azok is maradnak a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.; Helységnévtár. 1913.)
Református templom
