18. FARNAS
18. FARNAS
1272-ben Fornos, 1391-ben Farnos, 1399-ben Farnas, 1441-ben Farnas, 1666-ban Fárnas néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A XIII. század végén Farnas tizedet fizet a váradi püspöknek. Feltételezik, hogy már ekkor temploma és egyházközsége volt.
A templom építési idejét építészeti elemeinek alapján a XV. századra teszik. Ezek: a sokszögű szentélyzáródás, a kőből faragott csúcsíves diadalív, a szentély két csúcsíves ablaka, melynek kőrácsai csak töredékesen maradtak meg, a csúcsíves nyugati kapu és a szentély egykori bordás mennyezete gyámköveinek töredékei.
Az egész alaprajz gótikus.
Ezt a kort erősítik meg az 1475-ös harang és az 1510-ből való síremlék. A harang felirata: „Ad honorem Sp. Sancti XCCCCLXXV.” A sírkő felirata: „Hec est tumba Egregii Viri Johannis Veres, cuius anima residet in coelis, 1510.” (Balogh J.: Az erd. renaissance. 226.) A sírkő, a déli kapu és az ajtópárkány töredékek már reneszánsz díszítőelemeket mutatnak. Utóbbi feliratának töredéke: „E...S... Maria”. (Balogh J.: i.m. 205/62, 226, 227.)
A déli kapu melletti oroszlán nem román stílusú, hanem a római kor emléke. (Balogh J.: i.m. 35/8.)
A Református Névkönyv (idézi Beke: Az erd. egyházmegye. 140.) úgy tudja, hogy „a régi romjaiból épült a mai... körülötte az ásatások alkalmával művészi faragványok, faragott épületkövek kerültek ki a földből”.
A kuruc háborúk idején (1703–1711) – amint a kazettás mennyezet felirata megörökíti – a templomot feldúlják. Újjáépítését 1750-ben fejezik be. Ekkor készül kazettás mennyezete is, Umling Lőrinc munkája. (Kelemen: Művészett. I. 212.)
A templomtól délnyugatra harangláb áll középkori haranggal. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 161.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.), e század elején pedig Sztána filiája. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
