20. GYALU
20. GYALU
1246-ban Golounak írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 349.) 1282-ben Gylo, 1298-ban Gyolo, 1334-ben Gyalov, 1466-ban Oppidum Gyalw, 1501-ben castrum Ghyalw, 1584-ben Gyalu formában jelentkezik. (C. Suciu: i.m.)
1304-ben temploma van, ugyanis ebben az évben papja, Miklós egy oklevél szerint birtokot vásárol. (Documente. XIV. C., I. 37.; Györffy: i.h.) 1331-ben ismét Miklós a plébános. (Documente. XIV. C., III. 17.; Györffy: i.m. III. 348.)
1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint Mihály plébános 20 garast és 2 pensa dénárt fizet, 1334-ben is fizet, de az összeg nincs feltüntetve, 1335-ben 12 garast, 1336-ban 70 dénárt és 10 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 132.; Documente. XIV. C., III. 166, 182, 211, 218.; Györffy: i.h.) 1355-ben János plébános az erdélyi püspököt képviseli a váradi káptalan előtt. (Documenta Romaniae Historica. X. 384.) 1446-ban Benedek plébános a gyalui kerület esperese. (Beke: i.m. 132., jegyz.)
Egy 1466. augusztus 19-én kelt oklevél arról értesít, hogy Miklós püspök (Zápolya) parochiális templomot alapít Szent Miklós püspök és vértanú tiszteletére. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 230.) Ez a templom a második nemzedéket jelenti, mert az első, amelynek papja már 1304-ben szerepel, sokkal korábbi volt és román kori alapítású. Valószínűleg tatárjárás előtti, mert egy 1246. évi oklevél szerint a tatárjárás annyira elpusztítja, hogy a püspök kérésére IV. Béla kedvezményeket biztosít mindazok számára, akik Gyaluba óhajtanak letelepülni. (Documente. XIII. C., I. 328.)
A második középkori templom sem marad meg, átadja helyét az 1827-ben épített új templomnak. (B. Nagy M.: Stílusok. 153.)
A gyalui püspöki várban kápolna volt, mely az 1437. évi parasztlázadás után épült. 1861. április 11-én tűzvész pusztította. (Balogh J.: i.m. 231.)
1520-ban egy másik Gyalun kívül álló kápolnáról is van adat, amelynek Várday Ferenc püspök végrendeletileg 50 forintot hagyományoz 1524 körül: „sacello Beatae Virginis extra Gyalu”. (Balogh J.: i.m. 204.)
A XVI. századig szász telepesek is voltak. (Fabini)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció során református lesz. Valószínű, hogy véglegesen akkor fejeződik be az áttérés, amikor az utolsó püspök Náprágyi Demeter, aki itt lakott, eltávozik Erdélyből (1601).
A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.) A katolikusok a legújabb korban kapnak templomot.
Katolikus templom
Református templom
