38. KOLOZS
38. KOLOZS
1291-ben Kolos néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 353.) Egy évszázaddal előbb, 1199-ben előforduló Clus a főesperességre vonatkozik (Documente. XII. C., 15.) 1314-ben Clusakna, 1326-ban Kulus-akna, 1332-ben Klusakna, 1349-ben Kolus, 1471-ben oppidum Kolos Akna formában fordul elő. (C. Suciu: i.m.)
1291-ben már német telepesek helye. (Documente. XIII. C., II. 376.). Ezek mint sóbányászok III. Endre oklevele szerint kiváltságokat kapnak. Bizonyos, hogy már a XII. században templomuk van, mert a sóbányászat miatt korán ide kerültek és letelepedtek. (Schematismus. 1882. 122.)
A XIII. században plébánosuk a székeskáptalannak és a püspöknek szállított só után sórészesedést kap. (Kelemen: Művészett. I. 165.)
1332-ben Tamás a plébános, aki a pápai tizedjegyzék szerint 20 garast fizet. (Documente. XIV. C., III. 146.) Beke szerint (Az erd. egyházmegye. 129.) még 81 új banálist, 1333-ban 16 garast, 1334-ben 8 garast, 1335-ben pedig 8 garast. (Györffy: i.h.)
1472-ben Domokos a plébános, aki – noha később Székre kerül –, a XV. század végén Szent Katalin-kápolnát alapít Kolozson. Később, öreg korában kolostorba vonul és javait a szentmihálykői pálos kolostornak hagyományozza. (Kelemen: i.m. I. 166.)
Középkori templomát Szent Mihály tiszteletére szentelték. (Schematismus. 1882. 123.) Ugyancsak a középkorban a város szélén egy Szent Imre-templom is állott, amelynek Hunyadi János a lelke üdvéért a széki sókamarából évente 24 aranyforintot hagyományozott, amelyet Mátyás király is megerősített. (Kelemen: i.m. I. 155–156.)
A reformáció idején, a változások után, az unitáriusok maradnak a templomok birtokában. 1587-től unitárius.
A Szent Mihály-templom a XVIII. században rommá lesz, köveit az unitárius lelkipásztor hordatja el lakásépítésre. Valószínűleg ekkor csak a Szent Imre-templomot használják.
A középkori templomból az unitáriusok birtokában egy XV. századi ezüst kehely maradt. Részletesen Kelemen Lajos írja le. Csúcsíves, zománcos kehely. (i.m. I. 166–167.)
Egy 1612-ből való másik kelyhe katolikus jellegű, mert nagybetűs felirata Mária monogramot mutat: X Ariam, és dőlt keresztekkel elválasztott I H S Jézus monogram. (Kelemen: i.m. I. 168.) Ezüst paténáján Agnus Dei díszítés van. (Pásztortűz. 1927. 320.) .
A reformáció után a református egyház sem szűnik meg teljesen.
1730-tól a katolikusok létszámának a gyarapodásával kis kápolna épül a részükre, majd 1808-ban a régi helyén új templomot emelnek.
Így a XVIII. században itt három anyaegyház van: katolikus, református és unitárius (Benkő J.: Transsilvania. II. 165, 185, 227.), és e század elején is. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
Református templom
Unitárius templom
