A TEMPLOMOK SORSA A REFORMÁCIÓTÓL KEZDŐDŐEN
A TEMPLOMOK SORSA A REFORMÁCIÓTÓL KEZDŐDŐEN
A reformációig az egész város katolikus. A reformáció idején előbb lutheránus, majd református és végül 1559-től, Dávid Ferenccel az élen, unitárius lesz a város összes templomával együtt. A megmaradt reformátusok magánházban tartanak istentiszteletet. 1622-ben Bethlen Gábor nekik adja a Farkas utcai templomot.
A Szent Mihály-templom 1716-ig az unitáriusoké, ezután a katolikusok kapják meg. Mária Terézia idején kapják vissza a katolikusok a Szentpéteri-templomot is (Az erd. kat. múltja és jelene. 147–148), amely addig az unitáriusoké volt.
A XIX. században a reformátusok két új templomot építenek: 1828-ban a Magyar utcai kéttornyú templomot, 1845-ben pedig a Hídelveit, ahol 1845-ig fatemplom állott a XVII. század végétől. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 674.)
A monostori negyedben is épül református templom 1914-ben (uo.)
Az unitáriusok a főtéri templom elvesztése után csak 1792-ben építhetik fel mai templomukat. Addig az óvárit használják.
A lutheránusok a XVII. század végén jutnak újra annyi hívőhöz, hogy 1690-től papilakban, majd a helyére 1816–1829 között épített templomban végezhessenek istentiszteletet. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 93.)
A szentpéteri templomot a minoriták kapják meg, akik 1765–1770-ben építik fel belvárosi templomukat és rendházukat. Ez 1929-től a görög katolikus püspökség birtokába jut. 1948-tól pedig a görögkeletieké.
A Külmonostor utcában előbb Haller János özvegye, Nemes Zsuzsánna jóvoltából egy Máriakápolna, majd 1902-ben új templom épül.
Katolikus templom
Unitárius templom
Lutheránus templom
