47. MAGYARFENES
47. MAGYARFENES
1285-ben Fenes néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 347.) 1332-ben, 1334-ben és 1587-ben Oláhfenes néven írják. (C. Suciu: Dicţionar istoric; Györffy: i.h.) 1285-ben Szent Lászlóról elnevezett temploma van: „in qua est sita ecclesie S. Ladislau”. (Györffy: i.m.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 35 új banálist fizet, majd ismét 45 új banálist, 1334-ben 10 garast és keresztes dénárt, 1335-ben 12 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 135.; Documente. XIV. C., III. 130, 146, 211; Györffy: i.h.)
A XIII. században püspöki birtok (Balogh J.: Az erd. renaissance. 349.), 1490-től pedig az erdélyi káptalané. (Beke: i.h., a Cista Capituli. f. 4., num. 17. után)
A templom építését a XIII. századra teszik. (Bíró: Erdély művészete. 63.; Kelemen: Művészett. I. 246/118.)
A templom román kori egyenes záródású szentélyében és a hajó keleti falán XIV. századi falfestmények maradtak fenn. A szentély képei: Keresztrefeszítés, Veronika kendője, Krisztus teste a sírban, Imago pietatis.
A képeken az olasz trecento hatását ismerik fel. Festőjében Márton és György kolozsvári testvérek apját, Miklóst sejtik, aki egy forrásból merített a pádovai pékek szabályzatát díszítő miniatűr festőjével. (Balogh J.: i.m., 18–19, 249, 349.; Kelemen. Emlékkönyv. 254.)
A Nikodémusz fejtípus az esztergomi várkápolna egyik töredékén is megtalálható. (Balogh J.: i.m. 349.)
Azon a címen, hogy az erdélyi püspök birtoka volt, donátorát Széchy Domokosban sejtik. (uo.)
A hajó képei nagyon megrongált állapotban kerültek felszínre. Azon a részen, ahol a szentély képei voltak, feltörték a falat s átvezették a villanyvezetéket.
Szárnyas oltára is középkori, olasz mintás díszítéssel. (Balogh J.: i.m. 161/40.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt, majd unitárius.
1615-ben Bethlen Gábor a templomot visszaadja a katolikusoknak, de ez rövid életű lehetett, mert újra az unitáriusoké, s tőlük veszik birtokba az 1630-as években a reformátusok.
1749-ben ismét gazdát cserél a templom: gr. Haller György és Csáki Zsigmond özvegye a patrónusi jog alapján a katolikusoknak juttatja. A reformátusok a Gubernium útján megpróbálják visszaszerezni, de kísérletük nem jár eredménnyel. Ennek ellenére Haller János gondoskodásából 1781-ben új templomhoz jutnak, de egyházuk csak filiaként létezik. A katolikusoké viszont 1749-ben anyaegyház lesz. (Benkő J.: Transsilvania. II. 165, 183.)
Magyarfenesnek e század elején is katolikus és református temploma van. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
