77. NÁDASDARÓC
77. NÁDASDARÓC
1299-ben jelentkezik először oklevélben Darochpatak néven. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 345.) 1427-ben Daroch, 1509-ben Darocz, 1587-ben Darolcz, 1609-ben Daroc formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1334-ben Drau helységből István pap a pápai tizedjegyzék szerint 24 dénárt fizet. Beke (Az erd. egyházmegye. 131.) feltételezi, hogy ez az adat Darócra vonatkozik. A Documente (XIV. C., III. 176.) Hunyad megyei eltűnt, nem azonosítható faluk közé sorolja.
Ettől függetlenül bizonyos, hogy ebben a korban temploma van, mert 1339-ben – amint az az oklevelekből megállapítható –, András erdélyi püspök két patak között (Nádas és Daróc) templomot építtet, amelyhez a két patak összefolyásánál levő határköveket felhasználják: „quod in ipso loco lapides fuissent excepti et, dominus Andreas episcopus Transsilvanus inter dictos fluvios Nadas et Doroch vocatos quandam ecclesiam construi faceret...” (Móré: Arhitectura gotică. 25/61.)
A hely megjelölése egybeesik a mai daróci templom helyével, és összhangban van egy 1509. évi oklevél adatával, mely szerint Daróc „possesio episcopalis” volt. (C. Suciu: i.m.)
A templomból a szentély maradt meg, amely szokatlanul nagy méretű lehetett, mert a megmaradt rész önmagában is felér egy templommal. A régi hajó alapfalainak nyomai ma is kivehetők.
A hajóvá előléptetett szentélyhez egy új szentélyt toldottak, amelyet egymástól támpillér választ el. Renoválása alkalmával a jelenlegi nyugati falnál megtalálták a régi diadalív maradványait. Mai kisebbített formáját a XVI. században kapta. Ekkor bonthatták le a nagy templom hajóját.
A szentélyt három gótikus ablak világítja meg. Közülük az egyiket egyetlen kőlapból faragták. Lehet, hogy ez román kori. A hajó két ablaka csúcsíves.
A bejárat a déli kapunál van, melynek kerete szintén gótikus. Az északi falon kívül befalazott ajtókeret látszik: valószínűleg a volt sekrestye ajtaja. Mellette megmaradt a fali szentségfülke is.
Újabb restaurálásakor az északi falon falfestmények nyomaira bukkantak. Kivehető részletei: angyal, kezében karddal, jobbján szakállas ülő férfi dicsfénnyel, amint egy térdelő alakra áldást ad. A festmény készítésekor még nem volt boltozva, mert a boltozatra utaló gyámkövek maradványai belevágnak a falfestménybe, tehát a boltozat későbbi.
1687-ben a boltozatot is helyettesítették festett kazettás mennyezettel, mely Umling Lőrinc munkája. Nyoma van annak, hogy a templomot kőkerítés vette körül. Ma is temetőhely. (Móré: i.m. 23–27.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek. A XVIII. században és e század elején is Bogártelke leányegyháza. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.; Helységnévtár. 1913.)
Református templom
