90. SZÁSZFENES
90. SZÁSZFENES
1272-ben jelentkezik először oklevélben Fenes néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1297-ben Zaazfenes, 1342-ben Fenes Saxonica, 1400-ban Fenes Saxonica, 1587-ben Zázfenes, 1638-ban Szász Fenes formában írják. (C. Suciu: i.m.; Györffy: Az Árpád-kori. II. 347.)
A XIII. században feltűnő neve, Zaazfenes szász telepesekre utal, s ez arra a feltételezésre ad jogot, hogy már ekkor temploma volt. Annál is inkább, mert előbb – egy 1336. évi oklevél szerint – a kolozs
monostori apát alá tartozik, majd az erdélyi püspök birtoka.
1334-ből plébánosát is ismerjük: Miklós, aki a pápai tizedjegyzék szerint 48 régi banálist fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 131.; Györffy: i.h.)
1342-ben Konrád a plébános (Beke: i.m. 131., jegyz.; Urkundenbuch. IV. 575.; Documente XIV. C., IV. 87.), 1400-ban pedig László, akit kétszer is elűznek a plébániáról, de IX. Bonifác pápa visszahelyezteti. (Beke: i.m. 131., jegyz.) Ebből az oklevélből azt is megismerjük, hogy a templomot Mindenszentek tiszteletére szentelték.
1508-ban Gyalui Dénes a plébános, akit erdélyi káptalani tagnak is kineveznek. (Beke: i.h. Az erd. káptalan lvt. 409.) 1466-ban István a plébános, aki mellett János presbiter a káplán. (Urkundenbuch. VI. 251.)
A gyönyörű középkori templom (XIV. sz.) ma is áll, megőrizve gótikus kori stíluselemeit. A templom északi oldalán külön gótikus kápolna állott. Ma csak fundamentumai láthatók. (Fabini)
A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció kezdetén a régi vallás és az új vallások között ingadozott. 1556-ban Alesius (Madarász) Dénes lutheránus lelkipásztor a fenesi pap, egyben a gyalui dékánság esperese. De úgy látszik, a katolikus folytonosság nem szakad meg, mert 1655-ben plébánosa van Tamásy Gergely személyében. (Schematismus. 1882. 127.; Kovács: Magyar ref. templomok. I. 162.)
1778-ban azt jegyzik fel, hogy igen régi plébánia, amely a katolikus hittől sohasem szakadt el és mindig volt katolikus plébánosa. Ez csak részben felel meg a valóságnak, mert a XVI. század közepén, illetve annak második felében átéli a változásokat, s csak a XVII. század közepén lesz újra katolikus, és a XVIII. században katolikus anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 165.)
Katolikus templom
A katolikus templom papi széke
