103. NAGYSINK
103. NAGYSINK
1328-ban említik először oklevélben Chenk néven, majd 1337-ben Senk, 1389-ben Schenk maior 1432-ben Nagysenk, 1508-ban Grosschenk, 1602-ben Nagy Sink formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A helység szász telepítését a legkorábbi Szeben vidéki telepítések idejére teszik, az 1200-as évek előttire (Göllner: Geschichte der D. in R. 28.), kb. 1150-től kezdődően. Ennélfogva a templomépítés is legkésőbb a XIII. század elején megtörténhetett.
Román kori háromhajós, pilléres bazilika templomát Mária tiszteletére szentelték. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; V. Drăguţ: Arta gotică. 28.; Roth: Die d. Kunst in S. 16.; Göllner: i.m. 165.) Nagyméretű hajója alapján a nagydisznódival rokon. Az oldalhajókat később magasítják s keleti végükben az apszis helyén tornyot emelnek. Eredetileg a főhajó keleti végében szentélynégyszög közbeiktatásával készült félköríves apszisát a XV. században a nyolcszög felével záródó gótikus szentéllyé alakítják át. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 112.) Kettős várfal vette körül a XIII. és a XVI. századból. (Fabini)
A hajó nyugati szakaszán az oldalhajók közé hatalmas, széles tornyot emelnek, mely a főhajóból mintegy tíz métert foglal el. Alatta meghagyják, de elfalazva a nyugati kapuzatot, így csak az oldalbejáró marad.
A román kori elemekből még a második és a harmadik oszlop közötti két román oszlopra hajló ívet őrzi meg. Az erődítések során az oldalfalakat és az oldalhajókat is magasítják 1693-ban.
A mennyezetet gótikus bordásboltozattal egészítik ki: a főhajóban hálóboltozat, a szentélyben keresztboltozat, a déli oldalhajóban viszont barokk mennyezet van 1763-tól. Az oldalhajók fölött a főhajó eredeti román kori ablakai helyett félköríves ablakokat nyitnak.
A védelmi átalakítások korát két dátum is jelzi: az 1499-es a búcsúengedélyre, az 1522-es a befejezésre vonatkozik. Ekkor nyitnak a déli falon gótikus ablakokat.
1754-ben közös tető alá fogják az oldalhajókat is, 1763-ban pedig megnyitják a nyugati kaput.
Az egykori gazdag falfestményeknek csak nyomai maradtak fenn.
Az 1521-ből származó szárnyas oltár a muzsnai templomból került ide. (Lásd ott.)
A templomot fatornyokkal erősített és második fallal is bővített kőkerítés vette körül. Ezekből csak jelentéktelen töredékek maradtak meg. Az öt torony közül csak a déli bástya áll. A várkerítést 1474-ben említik először, amikor Mátyás király engedélyezi, hogy a férfiak fele otthon maradhasson a castrum és cimiterium védelmére.
1789-ben a „várost” nagy tűzvész pusztítja. A templom tetőzete is leég és a harangok beolvadnak. A középkorban két kápolnáról is van adat: egyik Servatius (1520), a másik (a városon kívüli) Szent Miklós tiszteletére épült. (Schematismus. 1882. 56.; Kemény– Gyimesy: i.m. 113.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 161, 163.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 25.)
Egy középkori Mária szobrot Kornis guvernátor Kolozsvárra szállít 1722-ben. (Fabini)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században és e század elején is lutheránus anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 210.; Helységnévtár. 1913.).
A XVIII. század közepén katolikusok is kerülnek a helységbe. Előbb, 1762-től, magánlakásban miséznek, majd 1824-től templomot kapnak. (Schematismus. 1882. 56.)
Lutheránus templom
