114. RÁDOS
114. RÁDOS
1356-ban Radus, 1369-ben Radenthal, 1376-ban Radas, 1504-ben Radental, 1645-ben Rádos néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric, Urkundenbuch II. 121.)
Egyhajós temploma a XIV. század gótikus alkotása, Keresztelő Szt. János tiszteletére.
A sekrestye építésének idejét az ajtajára festett évszám (1526) jelzi, ami újítását is jelentheti. Belsejében a szentély megőrizte eredeti hálóboltozatát, míg a hajó a XIX. században fiókos dongaboltozatot kap.
A torony alatt megmaradt szép gótikus kapuja is.
A XV. századi török pusztítások után 1494-től erődítik. A torony alatti négy csúcsíves nyílású előcsarnokot az eredetihez hasonlóan befalazzák. A toronyablakokat lőrésekké szűkítik, és magát a tornyot vastag falköpennyel erősítik. A templom fölé védemeletet húznak. Ezt később a szentély fölött lebontják, s így a szentély sokkal alacsonyabb, mint a hajó.
A javításokra a szebeni és segesvári kerületektől kapnak segélyt: 1494-ben „pro structura in Radendal flor 8” Szebenből és 1504–1508 között „Relaxati ad fabricam ecclesiae 28 forint 37 dénár” Segesvárról. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 33.)
Déli bejáratát az erődítések után nyitották.
Az ablakokat 1819–1821 között a régiek befalazásával újítják.
A templom nagy kincse Keresztelő Szent János szárnyas oltára. Egykor a szobrok között az 1525-ös évszám volt olvasható, ma már nincs meg. Egyesek szerint 1533 után készült, a segesvári Christian mester munkája. (Komm mit. 1972. 17.) Mások Veit Stoss hatását is szeretnék rajta felismerni, hasonnevű fiát vélve alkotójának, sőt Lőcsei Pál mesternek is tulajdonítják, aki Veit Stoss tanítványa volt. (Roth: Die d. Kunst in S. 136.)
Az oltárszekrényben Keresztelő Szent János és János evangélista szobrai állanak.
A táblaképek festményei a szárnyakon 4–4 képben Keresztelő Szent János és János evangélista életéből mutatnak be jeleneteket, 8 képben pedig Jézus szenvedéstörténete van megfestve. (Komm mit. 1972. 16.; V. Drăguţ: Arta gotică. 299, 300, 301.; Roth: i.h.)
A templomot ovális várfal veszi körül, négy szögletes bástyával. A déli oldalán egy külső fallal is megerősítették, az északi falat 1854-ben lebontják. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 159.; V. Drăguţ: i.m. 123, 137/107.) 1550-ből származó harangját újraöntik 1880-ban.
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom belseje
