12. BÁZNA
12. BÁZNA
1271-ben jelentkezik (Urkundenbuch I. 222.)
1302-ben villa Bozna, 1328-ban Bazna, 1359-ben Bazna, Bozna, 1372-ben Bazna, 1587-ben Bayon néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 548.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1328-ban plébánosa Henrik fia János, aki a hét szász szék megbízottja. (Györffy: i.h.; Documente. XIV.C., II. 253.; Beke: Az erd. egyházmegye. 143., jegyz.) Ekkor tehát temploma is van.
Keletkezése az előző századra tehető, mert 1302-től Bozouch a székeskáptalanra hagyományozza, és arra hivatkozik, hogy őseinek V. István és IV. László király adományozta, tehát a XIII. században. (Györffy: i.h.; Documente. XIV.C., I. 15.)
1359-ben Miklós a plébános, János villicus a gondnok, 1454-ben pedig András a plébános. (Urkundenbuch. V. 439.) 1365-ben választott papját a fehérvári püspök erősíti meg. (Urkundenbuch II. 229, 230.)
A helyi hagyomány úgy tartja, hogy a régebbi templom a XII–XIII. század fordulóján épült Szt. Miklós tiszteletére, román stílusban és nem messze állott a maitól.
Mai templomát a XIV. században kezdik el építeni és a teljes befejezést a szentségfülkén szereplő 1504-es évszám jelzi. Ez a dátum a régebbi templom XV. századi erődítésének a befejezését is jelentheti. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 126.)
Kezdettől egyhajósnak épült. Szentélye a szokástól eltérően egyenes záródású. A hajót késő gótikus hálóboltozat fedi, a szentélyt pedig keresztboltozat. A hajó boltozata négy pár belső falpilléren nyugszik.
A szentély déli oldalának ablakai csúcsívesek, a keletin két köríves ablak nyílik. A diadalív is csúcsíves.
A fali szentségfülke ablakszerű keretben áll, felette töviskoronás Krisztus domborművel, (V. Drăguţ: Arta gotică. 296, 304.) 1504-ből.
Az északi falban kettős, félköríves papi szék áll.
Az 1880. évi földrengés okozta repedések miatt a hajó mennyezetét újraboltozták, 1924-ben téglabordákkal beszőve. A szentély fölé háromemeletes erődítést emeltek, amely toronyszerűen emelkedik az egész templom fölé.
A templom külsejét erős támfalakkal erősítették meg. Homlokzati tornya nem volt.
A templomot még külön sokszögű védőfallal vették körül. Ennek kaputornya ma is áll, harangtorony szerepét töltve be. A várfalakat 1873-ban félmagasságig lebontották.
Nagyobb harangjainak felirata: „In honore sancti Nicolai Benedictus sit hujus campanae in nomine patris filii et spiritus sancti amen. Campanae, quae destruat auram nocivam, sanctae trinitatis virtus est.” A felirat a templom védőszentjét is sejteti.
Középkori középső harangját szőlőindák díszítik. Korát formája árulja el: bronz szenteltvíztartók, keresztelőmedencék mintájára készült. 1404-ből való: „Anno Domini MCCCCIV.”
A kisebb harang maiusculum betűi 1400 előtti származást sejtetnek. Felirata: „O rex glorie veni” (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 55.; Oprescu: i.m. 126–127.; Roth: Die d. Kunst in S. 67.; V. Drăguţ: i.m. 126–127, 306–307.; Komm mit. 1975. 173–176., 1988. 79.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. 1613-ban Báthori Gábor erősíti meg a lutheránus prédikátort: Johanni Boldisar de Szepmez. (Fabini)
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom fali szentségfülkéje
