13. BERETHALOM
13. BERETHALOM
1283-ban Berthelm, 1315-ben Berethalm, 1349-ben Beretholm, 1366-ban Byrtholm, 1397-ben Birthelm, 1468-ban Berethalom néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1282-ben, 1289-ben, 1293-ban János plébánosról szólnak az oklevelek, ekkor tehát már plébániatemploma van. (Beke: Az erd. egyházmegye. 149., jegyz.; Urkundenbuch. I. 14, 144, 159.; Documente. XI–XIII. C., II. 249.; Schematismus. 1882. 79.)
1368-ban, 1376-ban Miklós plébánosról van okleveles adat. (Urkundenbuch. II. 317.; Beke: i.m. 10, 149.) A király jelöli és az erdélyi püspök nevezi ki „ecclesia de Birchalia Transsilvaniensis Dioecesis” plébániára. Miklós plébános egyben dékán is.
1397-ben Ferenc plébános szerepel az okiratokban. (Beke: i.m. 10., jegyz.; Urkundenbuch. III. 208.). Bécsben tanul, 1397-ben a medgyesi káptalan dékánja, és 1410-ben is még plébános. (Tonk: Erdélyiek. 513.)
1432-ben Zsigmond a plébános és dékán (Urkundenbuch. IV. 483.), akinek idejében Anna, Apafi Miklós rokona a templom javára misealapítványról végrendelkezik.
1476-ban Cristianus rector eccelsiae. Páduában tanul, 1494-ben fehérvári kanonok. (Tonk: i.m. 513, 2375.)
1454-ben Mihály plébános és dékán baccalauratus in decretis. (Urkundenbuch. V. 439–440.) A felsorolt plébánosok a mai
templom elődjének voltak papjai. Az első templom legkésőbb a XIII. században már állott, mert ekkor már plébánosa is ismeretes.
Ebből a régi templomból megmaradt a nyugati kapu, falfestmény maradványokkal, a szentély alapfalainak egy része, kb. ablakmagasságig. Lehetséges, hogy a szárnyas oltár középső része is készen volt az első templom idejében, mert a Mária templomjelenetben egy pap kezében tartott könyvön az 1483-ban dátum olvasható. (Komm mit. 1976. 155.) Ugyancsak a régi templomba hívta a híveket az 1432-ből és 1439-ből való két harang. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 68.)
A második templomot a XV. században kezdik el építeni. 1402-ben IX. Bonifác pápa búcsút engedélyez „ad fabricam et conservationem ecclesiae”, ami már az új templom építésével lehet összefüggésben. A XVI. század elején, 1524-ben fejezik be.
A magas dombtetőt koronázó tornyos erődrendszerével és a tornyok meg falak közül kiemelkedő épülettömbjével festői képet mutat.
Az építés befejezésére támpontot nyújt II. Ulászló és Zápolya János címere a kapu felett. (Komm mit. 1976. 154.)
Háromhajós csarnoktemplomnak épült. A dúsan tagolt rajzú hálóboltozatot karcsú pillérek tartják, zárókövek nélkül.
A szentély aránylag hosszú, csúcsíves diadalívvel kapcsolódik a hajóhoz, és csillagboltozattal fedett. Feltételezik, hogy a régi felemelésével készült. Többszöggel záródik. Két- és háromosztatú ablakai kőrácsosak, halhólyagos motívumokkal. A szentély bal oldalán szép tornyos szentségház áll. Sekrestyeajtaja gótikus, kiállításra méltó zárrendszerrel, de már reneszánsz hatással. Az 1515-ös évszám olvasható rajta. Reneszánsz díszítésűek a déli és északi kapuk is. Egyetlen kapu gótikus.
A régi templom bazilikális volt. Ennek két zárókövét a nyugati kapu fölé falazva őrizték meg. Egyiken esküre tartott kéz (Medgyes szék címere), a másikon félhold csillagokkal látható. Szószéke külön művészi érték, három domborművel: A Getsemáne-kertben; Keresztre feszítés; Simeon jövendölése. Alkotójának Ulrich brassói kőfaragót tartják, és Simeonban a templomépítő János plébános arcvonásait sejtik megörökítve.
A szentély őrzi Erdély legnagyobb szárnyas oltárát, 28 képpel. A középső XV. századi, 12 kép Mária életét eleveníti meg, tehát még az előző templomból való (1482-ből).
Az új szentély építésekor a predellával és egy új koronázó résszel bővítették 1515-ben. Két mester gótikus és reneszánsz stílusa találkozik bennük.
A keresztrefeszítés képen a keresztfából szőlőtő nő ki, levelein és szőlőfürtjein az apostolok foglalnak helyet. A kereszt tövét Mária és Szent János öntözi. Jobbról és balról Ezékiel, illetve Augustus látomását örökítették meg. A képek reneszánsz keretelésűek.
A templomot hármas védőfal vette körül, eredetileg 7 toronnyal, melyekből három megmaradt. A katolikus toronynak nevezett kápolnává alakított földszinti rész XV. századi falfestményeket őriz: Angyali üdvözlet; Három királyok; Utolsó ítélet; Szent György; egy megdicsőült szent alakja (Jézus vagy Mária); Veronika kendője.
A keleti torony érdekessége, hogy egyenetlenkedő házasok fogdája volt.
A Mauzóleumnak nevezett torony sok síremléket őriz. 1704-ben kurucok veszik be, az ostrom során elpusztul négy torony és elvész sok leltári érték.
Egy 1402. évi oklevél szerint a templom Mária tiszteletére volt szentelve.
Tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt, de egy kisebb csoport megmarad katolikusnak, mert még sokáig a katolikus toronyban miséznek.
1572-ben Lukács Unglerus pap már lutheránus és őt választják meg szuperintendensnek, s ettől kezdve 1867-ig itt székelnek a lutheránus püspökök. (Komm mit. 1976. 151. 154–155.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 105.; Balogh J.: Az erd. renaissance. 302, 324.; Roth: Die d. Kunst in S. 67–68, 131–132.; Gh. Arion: Sculptura gotică. 13–15.; Fabritius: i.m. 68.)
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 206.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom belseje
