130. SZÁSZBOGÁCS
130. SZÁSZBOGÁCS
1351-ben Bakach, 1539-ben Bogács, 1394-ben Bogach, 1587-ben Bogáczy néven említik az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Templomáról nem beszélnek középkori oklevelek, de késő gótikus építészeti elemei alapján építési idejét a XV. század elejére teszik, sőt feltételeznek egy előbbi, régebbi (XIII. századi) templomot, melyet a XV. században erődtemplommá építenek át. Az építkezés befejezéséről a szentély fedélszélén felfedezett 1421-es évszám tájékoztat.
Mária tiszteletére szentelt egyhajós, gótikus templom, amelynek homlokzata elé utólag vastag falú tornyot emelnek. A nyugati kapu szőlőlevél és -fürt díszítése hívja fel magára a figyelmet. A déli kapu is gazdagon keretezett, oszlopfőkkel díszített csúcsíves művészi alkotás.
A szentély boltozata az első építési szakaszból keresztboltozatos, kőbordákkal, gyámkövein figurális faragásokkal: állatok, sárkányok, szőlőindák váltogatják egymást. A záróköveken rozetták, egyiken Krisztus-fej. A hajó eredetileg kazettás volt, a XV. században kapott hálóboltozatot. A közepén levő nyílást deszkapajzs fedi, amelyre 1659-ben a szentháromság képét festették. A szentély a nyolcszög felével záródik és csúcsíves diadalív kapcsolja a hajóhoz. Szentségfülkéje kőkeretes, egyszerű. Sekrestyeajtaja csúcsíves, kőkeretes.
Az 1899. évi megújításkor belső falain régi falfestmények nyomaira bukkantak: a szentély képei a XIV. század végéről, a hajóéi a XVI. század elejéről valók. Az előző felirata akkori plébánosáról is hírt ad: „Istud opus perfecit Johannes plebanus”. (V. Drăguţ: Arta gotică. 209, 261/53.)
Középkori emlékeinek értékes darabja a szárnyas oltár. Középső szekrényének három szobra (Szent Katerina, Szűz Mária, Szent Magdalena) alatt aláírás és dátum jelzi korát: 1518. A középső baldachin alatt kis feszület áll. A szárnyak festményei: belül Angyali üdvözlet; Szent Erzsébet látogatása; Jézus születése, imádása, kívül férfi szentek (Szent István? Szent Lőrinc?) (Roth: Die d. Kunst in S. 137.) Kívül még a következő férfi szentek láthatók: Szent György, Flórián a sárkánnyal; Orbán, Miklós, Péter, Pál, Kristóf, Bálint, Keresztelő Szent János, Bertalan, Antal, Leonárd, István, Lőrinc, Kozma és Demjén (Komm mit. 1986. 75.) A szárnyképek levélsoros keretelése, a növényi díszítés egyes motívumai reneszánsz stílust képviselnek. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 122, 128, 302.)
A XVI. század elejéről fennmaradt kelyhe is. Felirata: „ISA ESH, S. MARIA” (Roth: i.m. 155.; V. Drăguţ: i.m. 315, 320.; Rados: Magyar oltárok. 34, 50.) Ugyanennek a kornak emléke két stallum: 1520–1530-ból és 1533-ból. Utóbbin egy bagoly vésett képén érdekes felirat: „ICH BIN EYN VOGEL UND HEYS DI AYL UND DER MICH HASSET DEN SCHENT DY AYL”. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 145, 146, 326; Göllner: Geschichte der D. in R. 186.)
A XV. század végén a török beütések miatt, amikor többször leégett, erődítik a templomot. A torony védőemeletet kap, a hajót és szentélyt falakkal és támpillérekkel magasítják. Ezeket később lebontják a pillérekig.
A templomot a XV. század végén várfallal veszik körül, keleten és délen megkettőzve, három bástyatoronnyal. Az északkeletit e század elején lebontják. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 59.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
