144. SZÁSZSZENTLÁSZLÓ
144. SZÁSZSZENTLÁSZLÓ
1200-tól kezdve telepítik. 1308-ban Sanctus Ladislaus néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1348-ban Zentlázlow, 1404-ben Zentlazlo, 1432-ben de Magno Ladislao, 1504-ben Lazzlen, 1532-ben Grosslaselen (uo.) formában fordul elő.
1308-ban plébániatemploma van, amely csak Szent László tiszteletére szentelt temploma után kaphatta nevét. Ekkor Ulrich plébános a Szent Lászlóról elnevezett kerület, dékánja, ami azt jelenti, hogy régebbi és tekintélyes központ. Szent László szentté avatása után (1192), a település keletkezésekor épülhetett, legkésőbb a tatárjárást követő években. (Documente. XIV. C., I. 86.)
1328-ban szintén mint a dékánság központja szerepel. (Documente. XIV. C., II. 253.)
1348-ban a kolozsmonostori apát, Jordán „Zenthlászlowra, mint a monostor birtokára” igényt tart. (Documente. XIV. C., IV. 433.)
1400-ban IX. Bonifác búcsút engedélyez az erdélyi egyházmegyéhez tartozó Szent László egyház részére: „ecclesiae S. Ladislai de villa S. Ladislai Transs. dioeccesis”. (Beke: Az erd. egyházmegye. 148.; IX. Bonifác. IV. 207.; Komm mit. 1985. 67.)
Szentlászló papja, Konrád a pápai tizedjegyzékben is szerepel, aki 1332-ben 20 dénárt fizet, de bizonytalan, melyik Szentlászlóval azonosítható. (Beke szerint [46.] ezzel a Szentlászlóval, Györffy [III. 560.] és a Documente [XIV. C., III. 132.] szerint Kisszentlászlóval azonos.)
A XV. században várfallal és erődítéssel veszik körül.
A középkori templomot 1838-ban lebontják. A tornyot ideiglenesen meghagyják, míg az új felépül. Az új templom 1842-ben készül el az egykori szentély irányában, de észak-déli fekvéssel.
A tervezett új torony félig készen összeomlik, s ennek következtében a régi megmarad. Keleti falán a régi hajók csatlakozásának nyomai ma is láthatók.
Háromhajós bazilikális templom volt, dongaboltozattal.
A XV. század végén és a XVI. század elején végzett erődítési építkezés indokolhatta, hogy 1504-ben adókedvezményben részesül: „László relaxati ad structura, ecclesiam florin 3, dénár 25.” Ekkor falazhatták be a torony aljának félköríves íveit úgy, hogy a toronyba csak a templom kórusához maradt bejárat.
Egyszerű ovális kőfal vette körül. Ennek keleti részét az új templom vonalában lebontják. (Komm mit. 1985. 65–67.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 212.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
