149. SZÉPMEZŐ
149. SZÉPMEZŐ
1313-ban Scepmezeu, 1322-ben Zepmezew, 1332-ben Scepmezew, 1492-ben Zaz Zep Mezew, 1647-ben Széép Mezeö néven említik az okiratok. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 561.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, papja, Syfridus a pápai tizedjegyzék szerint 30 dénárt fizet, majd ismét 30 dénárt. (Györffy: i.m. III. 562.; Beke: Az erd. egyházmegye. 148.; Documente. XIV. C., III. 131,144, 145.)
Az 1300-as évek elején telepített Küküllő menti szászok szépmezői első templomáról az a hagyomány, hogy a ma ismert templomtól két és fél km-re délre állott, s annak papja az 1332-ből feljegyzett Syfridus volt. Temploma Szent Márton nevét viselte. (Komm mit.
1985. 70.)
Úgy látszik, ez az első középkori templom a XV. század végére rommá lett; kora vagy a háborús pusztítások nyomán, mert köveinek felhasználásával a XV. század első negyedében a ma is álló kis csarnoktemplomot építik.
A templom régebbi része a félköríves szentély, melyet keleten és délen egy-egy támpillér erősít. 1654-ben tűzvész pusztítja.
1844-ben a hajót déli irányban egy oldalhajó hozzáépítésével szélesítik, s a hajó sík mennyezetét átnyújtják az oldalhajó fölé, így a szentélyt is sík mennyezet fedi. 1847-ben az oltár fölé egy nagyméretű festmény készül.
A templomot XVII. századi várkastély veszi körül 3 m magas téglafalakkal, követve a régebbi falak alapjait, amelyekből csak a bástyatorony alapjai maradtak fenn. Harangtornya 1826-ban kapja mai formáját. Oltára XIX. századi.
Az 1859. évi nagy tűzvészt csak az 1647-ben öntött harang vészeli át. Felirata: „Mit Gottes Hilfe goss mich Gustav Unten aus Brunswig in Weissenburg 1647.” (Komm mit. 1987. 68–69.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
