153. VÁLDHÍD
153. VÁLDHÍD
1317-ben és 1345-ben villa Walhyd néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric., Urkundenbuch IV. 327.) 1359-ben Valdhutin, 1428-ban Valdhudia, 1480-ban Waldhwden, 1532-ben Waldheyden (uo.) formában fordul elő.
1393-ban plébániatemploma van, mert plébánosának nevét, Andrást oklevélben említik. (Beke: Az erd. egyházmegye. 30., jegyz.; Urkundenbuch. IV. 570, 572.) További ismert középkori plébánosai: 1406-ban Miklós (Beke: i.h.; Urkundenbuch. III. 411.), 1427–1428-ban egy másik Miklós (Urkundenbuch. IV. 320, 325.); 1440-ben szintén Miklós (Urkundenbuch. V. 58.), 1453-ban pedig Ambrus (Urkundenbuch. V. 367, 380.), aki az erről szóló oklevél szerint liberum artium magister. 1523 után Hermolanus Wolhardus, aki 1581-ben Bécsben tanul, majd Bolognában doktori címet szerez, és 1534-ben bekövetkezett haláláig fehérvári kanonok. (Tonk: Erdélyiek. 769.)
Egy 1390-ben kelt oklevélből azt is megtudjuk, hogy a templomot Szent András tiszteletére szentelték: „ecclesia S. Andreae Apostoli de Valhidia Transsilvaniensis”, és a templom ekkor IX. Bonifáctól búcsúengedélyt kap. (Beke: i.m. 148., jegyz.; Komm mit. 1976. 167.) A búcsúengedély a már meglévő, de még teljesen be nem fejezett vagy be nem rendezett templomra utal.
Az építkezést vagy újítást a következő században folytatják, aminek jelei a késő gótikát idéző részei és a nyugati főkapu címerpajzsán megörökített 1441-nek olvasható évszám. (Komm mit. 1976. 170.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 155.)
Az eredeti egyhajós torony nélküli templom volt. A szentély déli oldalán látható 1507-es évszám szentélyboltozatának készítési idejét jelzi. A hajót a XIX. századig sík mennyezet fedte, utána dongaboltozattal helyettesítették.
A keskeny déli ablakok kőrácsai hiányzanak, míg a szentély keleti ablakai négynyílásos kőráccsal díszesek. A hajó déli ablakait szélesítették, eltávolítva a csúcsíves kőkereteket. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 1980. 71.)
Nagyon szép a nyugati kapu, keresztvirágos tornyocskáival. A nagyszebeni templom nyugati kapujának kisebb változata, így korának meghatározását is könnyebbé teszi; a nagyszebeni 1448-ból való. (Komm mit. 1976. 170.)
A XVI. századtól tornyos, 10 méter magas várfal veszi körül. Keleti tornya egyben kaputorony is, bejárata alatt keresztboltozattal. Déli tornya az 1916. évi földrengéskor összeomlott.
A templom északkeleti sarkánál tömegsírt tártak fel, ahonnan emberi csontok, koponyák nagy tömege került elő a pusztító idők jeleként. Pestis vagy török dúlás pusztításának emléke. 1605-ben pl. Bocskai István csapatai ostromolják és égetik fel a falut. (Komm mit. 1976. 173.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 206.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
A lutheránus templom belseje
