18. BOLKÁCS
18. BOLKÁCS
1319-ben jelentkezik először az oklevelekben Bolkach néven, 1324-ben Bolkách, 1332-ben Balkaz, 1395-ben Balkas, 1482-ben Bolkach, 1606-ban Bolkács formában fordul elő. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 549.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Egy 1319-es oklevél plébániáról tudósít. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 58.) 1332-ben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 60 dénárt fizet, majd 50 dénárt. (Györffy: Az Árpád-kori. III. 549.; Beke: Az erd. egyházmegye. 143.; Documente. XIV. C., III.131., 145.) 1448-ban Hunyadi János oklevelében is feltűnik Bolkács papja, név nélkül. (Urkundenbuch. V. 259.)
Gótikus templomát a XIV. század elején építik. Ebből a templomból változatlanul csak a szentély maradt meg, északi oldalán a sekrestyével. A szentélyt a védelmi erősítések során védőbástyákkal, magas támpillérekkel alátámasztva, három emeletre emelik. (Komm mit. 1988. 91.) A szentély érdekessége, hogy míg déli fala egyenesen halad, az északinak ferdén behajlik a tengelye.
A régi hajót, melynél feltételezik, hogy harangtornya és védőerkélye is volt, 1807-ben lebontják és a középkori szentélyhez 1807–1810 között egy háromhajós tágas templomot építenek. A hajók egymagasságúak és dongaboltozatosak.
Ma is álló karcsú tornya 1856-ban készült.
A templomot kettős fal vette körül. A belsőt lebontották s anyagát az új hajók építéséhez használták fel. A külsőt épen megőrizték. Az eredeti 6 bástyatoronyból 5 ma is áll. Az északi tornyot 1933-ban bontották le, és leomlás fenyegeti a délnyugati bástyát is. Maga a templom erődített, emeletekkel. Két középkori harangja van.
Domborművel díszített harangja egyidős a régi templommal, XIV. századi. Domborműve Sámson küzdelmét ábrázolja az oroszlánnal. (Fabritius: i.m. 58.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.; V. Drăguţ: Arta gotică. 306–307.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
