35. ECEL
35. ECEL
1283-ban villa Echelini, 1289-ben villa Heclini, 1359-ben Hetzelini villa, villa Eczlen, 1365-ben Ecczel, 1526-ban Eczel, 1548-ban Heczeldorf néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1283-ban Walterus a plébános és dékán. Ekkor tehát már plébániatemploma van. (Urkundenbuch. I. 145.; Schematismus. 1882. 79.)
1289-ben Sibertus (Beke: Az erd. egyházmegye. 12., jegyz.; Urkundenbuch. I. 160.), 1430-ban László (Urkundenbuch. IV. 419.), 1462-ben Zsigmond (Urkundenbuch III. 120.) 1508-ban János a plébános. (Beke: i.m. 12., jegyz.). 1502-ben János plébánosnak a címerét megőrizték a főkapu felett. (V. Drăguţ: Arta gotică. 97.)
A ma is álló gótikus templom építési idejét 1380-ra teszik, de a korábbi adatok alapján is bizonyos, hogy már az előző században, a román stílus korában itt plébániatemplom állott. Ezt bizonyossá teszi az is, hogy a szebeni körzet első telepítési korához tartozik ez a vidék is. (Göllner: Geschichte der D. in R. 28.; Fabritius: S. Kirchenbürgen. 66.)
Eredetileg torony nélküli bazilikális templom volt, két oldalhajóval, amelynek falai a későbbi torony két oldalát is közrefogták. 1471-ben erődítik a templomot. (Urkundenbuch VI. 481.)
A XV. században nagy átalakításokat szenved. 1509-től csarnokká építik át, emelve az oldalhajók magasságát és az eredetileg lapos mennyezet keresztboltozatot kap. Ekkori mestere a szebeni Andreas. (V. Drăguţ: i.m. 62, 97.)
A nyolcszög felével záródó szentélye gótikus alkotás és az erődítési építkezések következtében, melyeket a külső falakon 1499-ben fejeztek be, jóval magasabb a hajónál. (Fabritius: i.m. 66.)
A főkapun bevésett dátum (1429) a második építési periódust jelzi.
A szentély mennyezete bordás hálózatú, melyet kétosztású kőrácsos gótikus ablakok világítanak meg. Tornyát, melynek építési ideje ismeretlen, 1853-ban lebontják s helyébe újat építenek. Alatta megtartják a szép gótikus pálcaműves kaput, melynek íveit faág és levél díszíti. A torony gótikus ablakdíszeit is átmentik.
Az emeletes sekrestyét szintén hálóboltozat fedi, és a szentélyből dúsan keretezett bejárata van. A templomot kívül és belül falfestmények díszítették, melyekből csak töredékek látszanak. Festmények voltak a sekrestye emeletén is. Szt. László legendája.
A szentély nyugati falán az 1142–1577 közötti időkből a templom múltjára vonatkozó adatok voltak olvashatók. Szt. Miklós tiszteletére volt szentelve.
A XV. századtól kettős várfal vette körül, melyből csak a külső áll. Építésüket 1471 előtt kezdték, Mátyás király engedélye alapján. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 133.; V. Drăguţ: i.m. 40.; Oprescu: Bisericile cetăţi: 117–120..; Fabritius: i.h.) A belső várfalból két torony emelkedett ki, valamint a külsőből is. Utóbbiból csak a déli maradt meg, a belsőből az északi elszigetelten áll az udvarban. (Fabritius: i.h.)
Az északi oszlopon egy női fej domborműve (apáca?) és a déli oszlopon egy maszk faragott alakja maradt fenn. (Gh: Arion: Sculptura gotică.11–12.)
A templom 1520-as évekből származó síremléke a Thabiassy család egy tagjának emlékét őrzi: „Thby? Sara? Torotzk? marito 152?” Harmincöt éves korában halt meg. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 223.)
Ennek a családnak elődje volt Thabyássy László, aki Mátyás királytól engedélyt kap, hogy a templomerőd védelmére az eceliek egyharmada otthon maradhasson. (Kemény– Gyimesy: i.m. 133.) Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 206.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
