48. GOGÁNVÁRALJA
48. GOGÁNVÁRALJA
1332-ben de Subcastro, 1347-ben castrum Wywar, 1450-ben Waralya, 1495-ben War Allya, 1587-ben Várallya néven említik az oklevelek (Györffy: Az Árpád-kori. III. 563.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 16 dénárt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 148.; Documente. XIV. C., III. 132.; Kelemen: Művészett. I. 36.) A falu feletti vár 1280–1283-ban épülhetett, a templomával együtt.
Középkori templomát a XX. század elején lebontják, ezért csak Kelemen Lajos 1898. évi írásából ismerjük: „A gót stílű, most református templom a falu közepére, a várhegy alá épült”, s amint Schultz leírását idézi: „külseje szegény és semmit sem mutató” volt. (Kelemen: i.m. I. 230., 23. jegyz.; Beke: i.h.) A késő gótikus csarnoktemplomok típusához tartozó, egyhajós templom volt. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
A templom megmaradt jeles emléke az 1500–1519 között készült szép kazettás mennyezetfestmény, melyet a művészettörténelem számára Schultz Ferenc fedezett fel 1869-ben. 1903-ban a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. Lebontásakor alapfalában egy középkori feliratos téglát találtak, amelyet azonban megfejteni nem tudtak. A kolozsvári múzeumban őrzik. (Kelemen: i.m. 230., 17, 23. jegyz.)
A mennyezetfestmény korának megállapításánál a (kígyós) Bethlen címer ad támpontot: Bethlen Miklós ekkor volt a vár ura, s őt tartják a mennyezetfestmény mecénásának is. Díszítésében gótikus és reneszánsz elemek találkoznak. A képek közül említésre méltók: Angyali üdvözlet, (Ave) Maria, gratia (plena) felirattal; Levétel a keresztről; Angyal, Szent Egyed (?); Sámson az oroszlánnal; Szent György; Szent Miklós; az evangélisták jelképei; Dávid és Góliát. Szebbnél szebb növényornamentika tölti ki a négyszögeket.
A Bethlen címeren kívül még a magyar címer azonosítható, és feltételezetten Somi Józsa, temesi főispáné, Varkócz Miklós szepesi várnagyé, előbbi liliompiros pajzsban, utóbbi három rózsával. A vir dolorum a csíksomlyóihoz hasonló. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 141/51., 298.; Kelemen: i.m. I. 33–36, 230., 20, 23. jegyz.; Szabó T.A.: Szolnok–Doboka m. 213.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.; Helységnévtár. 1913.)
A lebontott templom helyén új templom áll.
Református templom
