51. HÉGEN
51. HÉGEN
1297-ben Heen néven jelentkezik az oklevelekben. 1349-ben Hegun, 1351-ben Henndorff, 1427-ben oppidum Hendorf, 1428-ban Hegen, 1508-ban Hengendorf formában fordul elő. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1350-ben öt püspök 40 napi búcsút engedélyez mindazoknak, akik a hégeni templomot a megszabott ünnepeken meglátogatják és a templom javára adakoznak. Az oklevélből kitűnik, hogy az egyházmegye püspöke már előbb is engedélyezett 40 napi búcsút. Az oklevél azt is elárulja, hogy a templom Szent András tiszteletére volt szentelve. (Documente. XIV. C., IV. 533–534.)
A XIV. század elején tehát templom áll itt: egyhajós, gótikus kőépület. A búcsúengedély az építkezéssel lehet kapcsolatos.
A következő században erődtemplommá építik át, aminek támogatására szintén több alkalommal kap búcsúengedélyt: 1406-ban, 1416-ban, 1466-ban, 1476-ban, 1483-ban és 1497-ben. 1466-ban János, moldvai püspök, erdélyi segédpüspök a Szent András-templomnak engedélyezett búcsút további 40 napi búcsúval egészíti ki. (Urkundenbuch. VI. 246.) Az 1476. évi búcsúengedély Szent András mellett Simon és Júdás apostolokat is patrónusként említi. A sok búcsúengedélyből arra is következtetnek, hogy búcsújáró hely volt. (Urkundenbuch VII. 98.)
Az erődítéskor torony nélküli hajója és szentélye fölé védőemeletet húznak, alátámasztva külön támpillérekkel. A négyszögű hajóhoz keskenyebb, de a hajó hosszát elérő, többszöggel záródó szentély csatlakozik.
Mivel tiszta terméskőből építik, erős vár benyomását kelti. Az építkezésre Kassáról is kapnak 10 forint segélyt: „pro structura ecclesiae”. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 27.)
A templomot a hajó és szentély gazdag hálóboltozata sorolja a késő gótikus kor jellegzetes műemlékei közé. Ugyanezt a kort idézi az északi falon álló szentségfülke is díszes faragott kőkeretével. Szószékét 1776-ban Glatz Michael készítette.
1776–1851 között a templom belsejét három nagy árvíz iszapolja el. Ezért padlóját felemelik, és az egykori gótikus ablakokat magasítva, a csúcsíves zárás helyett egyenes záródást alkalmaznak.
A nyugati oromfal köríves ajtókerete felett egy kis gótikus ablak nyílik.
Déli bejárata szép faragott mérműves kőkerettel díszes, a reneszánszba hajló gótika jellegzetességeivel. A nyugati kapu eredeti gótikus formáit az átalakítások nagyon megrongálják.
A templomot várfal vette körül. Ebből csak a déli és északi részen maradt meg töredékfal, sarkain 4 alacsony bástyatoronnyal.
Középkori emléke még egy szép kehely. (Fabritius: i.h.; Komm mit. 1974. 62–65.; V. Drăguţ: Arta gotică.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 155.; (Oprescu: Bisericile cetăţi. 164, 168–171.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
