52. HÉJJASFALVA
52. HÉJJASFALVA
1329-ben Heesfolva, 1334-ben villa Eyanis, 1403-ban Hees falva, 1499-ben Heasfalw, 1564-ben Heasfalva néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1334-ben plébániatemploma van, papja, Lőrinc a pápai tizedjegyzék szerint 1 banálist fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 173.; Documente. XIV. C., III. 200.)
Az 1356-ban kelt országbírói rendelet a templom feldúlásáról, ajtajának betöréséről és javainak felprédálásáról tesz említést. A tettesek: kézdi, erkedi, kerci és szentmiklósi szászok. (Ref. Szemle. 1963. 50.; Beke: i.m. 207., jegyz.)
Az ősi templom építését a XIII. századra, a román stílus korára teszik. A homlokzat közepén a régi templom esetében is tornyot tételeznek fel.
A gótikus korban átalakítják, a hajót 5 méterrel megnyújtják. Kazettás mennyezete 1628-ban készül.
A templom mai formáját 1843-ban kapja. Új tornya 1889-ből való.
Középkori emléke egy gótikus ezüst kehely „Jhesus, Maria” felírással. (Ref. Szemle. 1963. 50.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus, majd református, a század végére pedig unitárius lesz, a templommal együtt. Úgy látszik, hogy még maradnak reformátusok is, vagy a lakosság egy része a Rákóczi-féle intézkedések során újra visszatér a református hitre, mert 1639-től két gyülekezet küzd a templom birtoklásáért: az unitárius és a református. 1640. február 22-i végzésével Rákóczi a reformátusoknak ítéli a templomot, jóllehet ekkor még az unitáriusok vannak többségben. Érdekes az indoklás: a reformátusok között voltak a nagyobb birtokosok. (Ref. Szemle. 1963. 50.; Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm.)
Ez a társadalmi túlsúly és fejedelmi pártfogás annyira érvényesül, hogy a következő században már csak a reformátusoknak van anyaegyházuk (Benkő J.: Transsilvania. II. 189.), és e század elején is. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
