56. HOMORÓDDARÓC
56. HOMORÓDDARÓC
1224-ben Daraus, 1468-ban Daraws, 1488-ban Daursz, 1587-ben Darolch néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A szászok letelepedése után mindjárt megépül a román stílusú háromhajós pilléres bazilikatemplom az 1220-as években, legkésőbb e század közepéig. Elődje XII. századi kis csarnoktemplom volt.
1454-ből plébánosa is ismeretes: Jakab. (Urkundenbuch. V. 432.)
Ma egyhajós elrendezést mutat, mert az 1494-es tűzvész után oldalhajóit lebontják és csak a főhajó marad meg a befalazott árkád íveivel. Ekkor kerül sor az erődítési munkálatokra is, amikor a főhajót téglából készült dongaboltozattal látják el. Befalazzák a torony alatti árkádos bejáratokat is, és a szentély félköríves záródását egyenes záródású falköpennyel erősítik meg, s a szentély fölé védőemeletet húznak. Belül félköríves marad. Csúcsíves ablakai az újabb átalakítások eredménye.
A hajó nyugati homlokzatánál hatalmas, vastag falú torony emelkedik. Alja keresztboltozatos bordázattal fedett. Nagyméretű román kori kapuja a gyulafehérvári székesegyház kapujával mutat rokonságot. Ez is alátámasztja XIII. századi eredetét. (Roth: Die d Kunst in S. 85–86.) Ciszterci hatást mutató lépcsőzetes keretét 5–5 oszlop alkotja. Ívmezőjében kőlapon faragott virág- és indadíszek s hosszú sárkányok reliefje látható.
A torony eredetileg magasabb lehetett. Jobb oldalán megmentették az oldalhajó egy szakaszát, amelyen megőrizték dús hálóboltozatát is.
Az erődítések idejét az 1494. évi szebeni kerület 11 forintos segélye jelzi. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 35.)
A templom déli falán a mészréteg alatt bibliai jeleneteket ábrázoló festményeket fedeztek fel. Ezek közül a XV. századra jellemző stílusban készült Alexandriai Szent Katalin legendájának képeit azonosították és a keresztrefeszítést. A képekből több alakot eltakartak az oldalárkádokhoz utólag épített tartópillérek. (Orbán: Székelyföld. I. 170–171.; Kemény– Gyimesy: Ev. templomok. 107–109.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 204–205.; V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic. 133.; V. Drăguţ: Arta gotică. 35/29.; Gerevich: Magy. román kori műemlékei. I. 101, 229.; Szőnyi: Régi magyar templomok. 206.)
A templomot hat bástyás várfal vette körül. A XVII. században egy második fallal is körülveszik, keleten és nyugaton egy-egy bástyával. Utóbbit 1841-ben lebontják. (Fabritius: i.h.) Egy harangja XIV. századból való.
A letelepült szászok magukkal hozzák a katolikus hitet s a reformációig katolikus az egész falu (eredetileg város). A reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A templom titulusa Szt. Miklós volt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.; Helységnévtár. 1913.)
A második világháború végén az egész lakosság Németországba menekül, s a templomot ideiglenesen az ide települt székelyek használják, később gazdátlan marad, kitéve a pusztulásnak.
Lutheránus templom
