68. KISSELYK
68. KISSELYK
1311-ben Salchelk a neve az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1331-ben Sach zeelke, 1365-ben Schadschelken, 1414-ben Schelk Minor, 1919-ben Kysselk, 1495-ben Schelk Minus, 1509-ben Kyschelk, 1532-ben Kleinschelke, 1598-ban Kis Selyk (uo.) formában fordul elő.
1414-ből oklevél ad hírt arról, hogy Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma van: „ecclesia de Schelk Minori”. (Beke: Az erd. egyházmegye. 16., jegyz.; Urkundenbuch. III. 599.)
Az 1100-as években a falu feletti magaslaton földvár állott. Az egeresi apátság birtoka volt.
Szép, nagyméretű temploma már a XIV. században megépül, de mai formáját a XV. században kapja. A korai gótika jellegzetességeit hordozza magán.
Háromhajós bazilikális megoldásban készült. Főhajója egykor magasan kiemelkedett az oldalhajók tetősíkja fölé, de később az egészet egységes tető alá fogták. A szentély hosszan kinyúlik kelet felé, és a nyolcszög felével zárul.
A török beütések idején, 1438-tól kezdődően erődítik, kétemeletes védőművet emelnek a szentély fölé, körüljáratos, gyámköveken nyugvó erkéllyel, felmagasított támpilérek-kel alátámasztva. Tornyát is magasítják és megerősítik, s a templomot kettős várfallal veszik körül, szabálytalan ovális alaprajzzal, kettős udvarral. A nyugati homlokzat alatt nyíló kapu-ból csak a gótikus keretek maradtak meg. (Fabritius: S. Kirchenbürgen. 51.)
A kettős várfalból ma csupán a külső áll, míg a belsőből egy szakasz, fatoronnyal. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 128.; V. Drăguţ: Arta gotică. 120.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 81–82.)
Az 1477-ből fennmaradt bronz keresztelőmedencéje Leonhardus szebeni mester keresz-telőmedencéjének mintáját követi. Korát felirata jelzi: „adonay sabaothdetrgrammatoh emanuel. 1477. descendat in hanc plenitudinem fontis virtus spus sancti. Sit fons vivus, aqua regenerans munda purificans, Iehsus Cristus hilf uns matheus, marcus, lucas, Johanne.” (Oprescu: i.m. 82.) A medence peremén, noduszán és talpán a szavak között szimbolikus domborművek a tartalmat szemléltetik. (Roth: Die d. Kunst in S. 171.; V. Drăguţ: i.m. 315, 324/40.) Szárnyasoltára 1565-ben készült.
1556-ból származó harangján pajzsdíszek vannak, lovas sólyomvadásszal. (V. Drăguţ: i.m. 317.)
A völcihez hasonló kelyhének korát reneszánsz díszítése alapján a XVI. század elejére teszik. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 335.)
A reformáció idején a falu lutheránus lesz Hagasius plébános vezetésével 1553-tól, és ma is az.
Lutheránus templom
