89. MEDGYES
89. MEDGYES
1267-ben jelentkezik először oklevélben Mediesy néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1283-ban Medies, 1317-ben Medyes, 1339-ben Megyes, 1423-ban Meggyes, 1605-ben Medgyes formában fordul elő.
1973. évi ásatások székely lakosságra utaló sírokat tártak fel. (Fabini)
Plébániájának alapítását 1146-ra teszik. (Schematismus. 1882. 79., az Arhiv NFI. 198-ra hivatkozva.) IV. Béla idejéből, 1258 körül, bencés templom építéséről tudnak. (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 155.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 83.)
1280-ban a medgyesi plébános Péter erdélyi püspöknek dézsmát fizet. (Schematismus. 1882. 79.) 1282-ben Ádám a plébános. (Beke: Az erd. egyházmegye. 149.; Urkundenbuch. I. 144, 159.; Schematismus. 1882. 79.) 1307-ben a medgyesi dékán a fehérvári esperes túlkapásai ellen panaszkodik, bár a régi gyakorlat szerint jogosult a plébániák ellenőrzésére. (Documente. XIV. C., I. 49, 58, 63, 64.) 1328-ban Péter (Urkundenbuch. I. 416.), 1414-ben Miklós a plébános (Urkundenbuch. III. 599.), míg 1453-ban János a plébános, Bálint a káplán és János a prédikátor. (Urkundenbuch. V. 419.) Az erről szóló oklevélben Mihály rektor eccelsiae de Megies. János már 1441-ben is szerepel. (Urkundenbuch. V. 69.) 1472-ben Dominicus Bagossy de Zathmár plébános, a medgyesi kerület vicariusa Páduában tanul. (Tonk: Erdélyiek. 477.) 1520-ben Alexander de Muzsna a medgyesi dékán, aki 1505-ben Bécsben tanul: dr. utriusque iuris. (Tonk: i.m. 33.)
Az említett bencés templom utóda a ma is álló nagytemplom. A régi templom helyén épül 1447-ben, de már a XIV. századtól kezdik építését. 1453-ban a Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére szentelt
templomot oklevél említi, amelynek javára 1446-ban
IV. Jenő pápa búcsút engedélyez, és amit az építkezéssel lehet kapcsolatba hozni. (Urkundenbuch. V. 166.)
Gótikus bazilikatemplom, melyet később csarnoktemplommá építenek át (Komm mit. 1975. 148.); átmenetet képez a két templomtípus között. Hajója háromhajós, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Az oldalhajók záródása egyenes. A főhajót és a szentélyt hálóboltozat fedi, az oldalhajókat egyszerű keresztboltozat. A bordakereszteződéseken címerek, apostolok és evangélisták láthatók. A sekrestyében szép csillagboltozat van. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 135.) A címerek között ott találjuk Mátyás király és Báthori vajda címerét is. (uo.)
1500-ban már újjáépítéséről van adat. (Schematismus. 1882. 79.)
Szárnyas oltára 1480-ban készül el. Szárnyainak külső oldaláról a reformáció után eltávolították a képeket. A belső képek Jézus szenvedését szemléltetik. (Roth: Die d.Kunst in S. 128.; Oprescu: Bisericile cetăţi. 85, 95.; V. Drăguţ: Arta gotică. 250–253.)
A mészréteg alól több, az 1400-as évekből származó falfestményt tártak fel és mentettek meg: „?hocopus?sub anno domini illesimo l quadringentesimo XX. ?” Ezeken Szent Miklós a kereszttel; Mannahullás; Töviskoronázás; A Getzemani-kertben; 10 000 vértanú, Jessze törzse; Jézus elfogatása; Ostorozás; Kereszthordozás; Assisi Szent Ferenc; Kétkedő Tamás; Napkeleti bölcsek; Szent Lajos; Szent Bertalan; Szent Katalin; Szent Borbála; Keresztrefeszítés; Utolsó ítélet; Mária koronázása ismerhetők fel.
A Napkeleti bölcsek festmény egy újabb kép alól került felszínre. Ez 1421-ből való, tehát az alatta talált képek régebbiek. (V. Drăguţ: i.m. 233–237, 261.) Ebből arra lehet következtetni, hogy a templom építése már az előző században elkezdődött. Keresztelőmedencéje az előző templom korából maradt fenn, a XIV. századból (Roth: i.m. 150.)
A XVI. század elejéről származó kelyhe „Andreas Seidnerre” kiegészítő felirattal több szoborral díszített; ezek: Szűz Mária a gyermek Jézussal; Háromkirályok; Szent János evangélista és Szent Katalin. (Roth: i.m. 156.).
A templomot épen megőrzött várkastély veszi körül. Magas középkori tornyát 1551-ben 3 emelettel magasították. Ferde elhajlása miatt 1927-ben betonnal erősítették meg.
A Mária-torony alatti kápolnában a gótikus hálódíszítés keretében falfestmények maradtak fenn: egy kereszt közepén az isteni bárány, körülötte evangélisták szimbólumai, az Atya tartja Jézus testét, Keresztelő Szent János, Mária (a többi személy alig kivehető), a 12 apostol. (V. Drăguţ: i.m. 257–258.)
Tornyát egy faszobor díszítette, amelyet a város múzeumában helyeztek el. Két harangja 1444-ből és 1498-ból való. Az északi mellékhajóban Isten áldó kezét faragták kőbe, a főhajóban, a szószék alatt, furcsa emberi alakot formáltak meg. (Gh. Arion: Sculptura gotică. 45.) Egy harangja 1449-ben készült. (Fabini)
Katolikus templom
A katolikus templom belseje
Lutheránus templom
A lutheránus templom belseje
