1. ALCINA
1. ALCINA
1291-ben Ol(chona) néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1309-ben Olcena, 1349-ben Alczina, 1494-ben Alczna, 1497-ben Alczen (uo.) formában fordul elő.
Az első, XII. század végi szász települések közé tartozik, így a katolikusok biztosan nem maradtak templom nélkül. (Göllner: Geschichte der D. in. R. 28.; Nägler: Die Ansiedlung. Tafel XVII/XIV.) 1349-ből plébánosa nevét is ismerjük: János, aki egy peres ügyben szerepel. (Documente. XIV. C., IV. 483.) Ugyancsak őt említik 1351-ben is. (Documente. X. 71.) 1454-ben név nélkül ismét az alcinai plébánosról van szó, aki az elpusztított templomból eltulajdonított tárgyakat követeli vissza, amelyekre különösen a templom felújítási költségeinek fedezésére van nagy szükség. (Urkundenbuch. V. 459.)
A torony nélkül épült templom a román kor XIII. század eleji alkotása. (Nägler: i.h.) Egykor háromhajós bazilika volt: a főhajó szentélye félköríves záródással, a mellékhajók meg egyenes záródással, sík mennyezettel.
1509-ben 6 forint segélyt kap és 6 edény meszet; ekkor alakítják át csarnoktemplommá. Felépül a nyolcszög felével záródó gótikus szentély, keskeny csúcsíves ablakokkal, az eredeti keresztboltozatot pedig stukkó boltozattal helyettesítik. A déli oldalhajó nyugati oldalán befalazott zárókő a régi templom záróköve lehetett. Reliefjén Krisztus a kereszttel, áldást osztva. Két záróköve (Krisztus-fej és Agnus Dei) a Bruckenthal Múzeumba került. A magasított oldalhajók keresztboltozatot kapnak. Az új boltozat miatt a félköríves ablakok a padlástérbe kerülnek. A főhajó gazdag hálóboltozatot kap. Ugyancsak ekkor veszik körül várfallal és kettős fatoronnyal.
Délen, nyugaton és északon is torony állott. Az északi 1914-ben omlott össze, a várfalakból is csak töredékek maradtak. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 103.)
A nyugati homlokzati torony 1856–1858-ban épül a lebontott régi helyén.
Nagyobb harangja középkori, a szokásos felirattal: „O Rex gloriae veni cum pace.” Egy kisebb, szintén középkori harangról, melynek neve Johannis glocke, azt tartják, hogy az elpusztult Unterten falu harangja volt minuszkulás betűkkel.
Bronzból öntött keresztelőmedencéjét – minuszkulás felirata szerint – 1404-ben öntötték: „anno domini milessimo CCCCIIII tempora regis Sigismund”.
Az északi diadalív pillérén az 1575-ben elhelyezett érdekes emléktábla Jakob és Eufrosina Paleolog Despina nevű kislányának emlékét őrzi. (Fabritius: S. Kirchenburgen. 13.; Komm mit. 1980. 141.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
