26. KAKASFALVA
26. KAKASFALVA
1332-ben Hanbach, 1376-ban Hambach, 1674-ben Hombak néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332–1335-ben plébániatemploma van, ebben az időben papja, Krisztián a pápai tizedjegyzék szerint 35 régi banálist fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 205.; Documente. XIV. C., III. 220.) 1349-ben Péter plébános jelen van az egyik plébánia dézsma ügyének kivizsgálásánál. (Documente. XIV. C., IV. 483.) 1372-ben Tamás a plébános, aki a gyulafehérvári kanonokságra pályázik. (Beke: i.h.; Urkundenbuch. II. 394, 440.; Mon. Vatic. I. 519.) 1400-ban András a plébános. (Urkundenbuch. III. 482.)
1512-ben a kakasfalvi és a nagycsűri plébánosok pereskednek. (Fabini)
Szt. Szervátius nevét viselő háromhajós román kori temploma a legrégibb templomok közé tartozik, amelyek a szász telepítés után, 1200 körül épültek. Ennek tanúja a templom nyugati homlokzatánál álló torony alatti kapu díszítése.
1493-ban a törökök annyira elpusztítják, hogy csak a torony marad meg a harmadik emelet magasságáig. Csupán 1507-ben tudnak arra vállalkozni, hogy a tornyot megújítsák. Erre a szebeniektől is kapnak segítséget, amint azt az 1507. szeptember 29-i oklevél bizonyítja: „illis de Hannebach de Comissione dominorum reformationem turris eorum, quae ad ruinam declinabat, vasa 6 facit flor. 6”. 1508-ban a javításokra segítséget szavaznak meg.
A torony földszinti része keresztboltozatos, s innen bejárat volt a templom három hajójába a nagy köríves árkádok alatt. Ez megmaradt a régi toronyból.
Olyan vélemény is van, hogy csak a tornyot állították helyre, s templom helyett ideiglenesen egy kisebb helyiséget használtak. Csak 1749-ben építenek szerényebb templomot, majd 1830-ban egy nagyobbat, mely azonban stílustalan. A hajó északnyugati sarkán egy párkány emelkedik ki, amely a régi templom maradványa tehet. A déli fal is őrzött meg részeket a régiből.
A nyugati kapu a torony megújításakor csak részleteiben maradt meg, részben befalazva. Várfal is volt körülötte, annak nyomait az ásatások tárták fel.
Középkori emléke egy XIV. századi kehely, az erdélyi ötvösművészet remeke. (Fabritius: S. Kirchenburgen.; V. Drăguţ: Arta gotică. 305, 322/5.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
