40. LESSES
40. LESSES
1280-ban de Pulchromonte néven jelentkezik oklevélben. (Fabritius: S. Kirchenburgen. 18.) 1329-ben Pulchromons, 1390-ben Pulchromonte, vulgariter: Schönberg, 1488-ban Schonnenbergh, 1532-ben Schynbergh a neve. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Oklevél templomáról csak 1453-ból ismeretes, amikor papja, Péter egyben szörényi püspök (Zeweriensis episcopus). Temploma Szent János evangélista tiszteletére volt szentel-ve. (Urkundenbuch. V. 431, 609.) 1502-ben Matheus Rwppas a plébános. (Tonk: Erdélyiek. 1529.)
A templom maga két évszázaddal korábbi: a tatárjárás előtti, a XIII. század első feléből. Háromhajós, román stílusú templom volt, négyzetes szentéllyel, torony nélkül.
A sík mennyezetes főhajó és a keresztboltozatos oldalhajók között öt pár félköríves árkád állott. Az árkádok 4 különálló és 2 beépített oszlopokon nyugodtak.
Tornyát a tatárjárás után építik, amikor a nyugati szakaszon két pillérpár a torony áldozata lesz, mert a tornyot beépítik a hajó végébe. A román kori kaput a torony zárja magába. A szentélynégyszög fölé később emelnek tornyot.
A későbbi boltozat feletti egykori fél-köríves ablakok a padlástérbe kerültek.
Diadalíve félköríves és a szentély ap-szisa is. A mellékhajók záródása egyenes. A szentélynégyszögre épített keleti torony a félköríves apszist eltüntette.
A XV. században az oldalhajókat magasítják és hálóboltozattal látják el, a hajó pedig dongaboltozatot kap téglabordákkal. A román kori árkádok íveit csúcsívesekre alakítják.
A déli kapu gótikus kapuján csonka évszám maradt meg: 15.9 (1509 vagy 1590 – inkább az első). Az egykori román kapu félkörívét a déli falba falazták be. (Oprescu: Bisericile cetăţi. 164.) A sekrestyében őrzött kőkeretdarab a nyugati kapuból származhat.
A XVI. századi sekrestye később barokk boltozatot kap. Fali szentségfülkéje csúcsíves. A román kori bazilika emléke a szőlőt és szőlőfürtöt ábrázoló relief.
A szentségfülke mellett három rétegben három korszakból középkori falfestmények nyomait fedezték fel, ezeket 1911-ben visszameszelték, csak egy szent dicsfénye maradt épen.
A berethalmi feszülettel rokonnak tartják azt a templomban megmaradt középkori feszületet, amelyről az a vélemény, hogy Veit Stoss műhelyéből került ki, s talán éppen fiának az alkotása. (V. Drăguţ: Arta gotică. 300, 304/60.; Roth: Die d. Kunst in S. 132.) A templomnak ugyanakkor XVI. századi középkori kelyhe is van.
Az eredetileg ovális alapú várat a XVI. században négyzetes alapúra újítják meg. Később a déli falat 10 méterrel kijjebb építik, délkeleti sarkán egy 1522-es évszámmal jelölt toronnyal. 1647-ben az északi falat is 5 méterrel nagyobbítják, délkeleti sarkán toronnyal, melyen a következő kibetűzhető felirat olvasható: „Felix est civitas divina, quae tempore pacis… 1647.”
Régi temetője a templom körül volt, ugyanis az 1914. évi építkezéskor a templom közelében sok csontot találtak. (Fabritius: i.h.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
