42. MÁRPOD
42. MÁRPOD
1349-ben Meyerpoth, 1374-ben Megerpt, 1423-ban Mayrpot, 1507-ben Mairpad néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Templomát először 1402-ben említik, mint Máriatemplomot. (Komm mit. 1980. 136.) Temploma azonban sokkal régebbi, a falu alapításával egykori, a román stílus korában épült 1300 előtti bazilika. (Göllner: Geschichte der D. in R. 28.) Feltételezik, hogy csarnoktemplom volt. Ebből csak egy oszlopfőt őriztek meg befalazva a szentély első déli oszlopánál, amikor a XVII. század utolsó negyedében a régi alapokon teljesen újjáépítik 6 méterrel meghosszabbítva nyugat felé. Régi sarokpilléreinek maradékai a régi és új fal találkozásánál láthatók.
Szentélye új, 1785-ből való, a torony meg 1795-ből. Várfalait, tornyát később részben lebontják.
A templom középkori emléke egy kehely, melynek négy email alapú érmét az evangélisták díszítik, maiuskulás felirattal: „Ave Maria gracia plena.” Egészen sajátos alkotás, eltér a többi erdélyi kelyhektől. (Balogh J.: Az erd. renaissance.)
1658-ban tatárok égetik fel. Helyreállítására 1669-ben gyűjtést rendeznek. (Komm mit. 1980. 137.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
