44. MÁRTONHEGY
44. MÁRTONHEGY
1307-ben Mártonhegy, 1332-ben Mons Martini, 1488-ban Mertesbergh, 1532-ben Mertesberg néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1335-ben János pap a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre 3 lotót fizet régi banálisokban. (Beke: Az erd. egyházmegye. 206.; Documente. XIV. C., III. 220.) Ekkor tehát plébániatemploma van (lásd: Mártonfalvánál).
Későbbi oklevelekben jelentkező román neve, Šomartin, valószínűvé teszi, hogy temploma után, melynek Szent Márton lehetett a védőszentje, Szentmárton volt a neve.
Templomának eredete egy századdal korábbra, a XIII. századra tehető, mert eredetileg háromhajós bazilika volt. Megmaradt legrégibb része a nyugati homlokzaton épült négyzetes torony. A torony második emeletéről nyíló karzatok a XIII. század második felére jellemzőek és kormeghatározók ezen a vidéken.
Szentélye szentélynégyszöghöz csatlakozó félköríves záródású volt. Az oldalhajók két szabadon álló és falhoz épült oszlopokon nyugvó félköríves árkádokon át kapcsolódtak a főhajóhoz. Úgy vélik, hogy a főhajót sík mennyezet fedte, míg a szentélyt és a mellékhajókat keresztboltozat.
1500 körül a védelmi erődítések során a szentélyt meghosszabbították és a többszög három oldalával zárták. Az új részen két csúcsíves ablakot nyitottak.
1795-ben nagy átalakításokat végeztek. Ekkor kapta a szentély új süvegboltozatát, míg a főhajó barokkos mennyezetét. A mellékhajók sík mennyezettel maradtak. A félköríves diadalívet magasítva megőrizték.
1500-ban a templomot két várfallal is körülvették, abból a külsőt régen, a belsőt 1886-ban lebontották.
Középkori emlékei közé tartozik egy aranyozott ezüstkehely, melynek gerezdes cuppakosara reneszánsz díszítésű. Maga a kehely viszont gótikus, a XVI. század elejéről. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 150, 333.) 1933-ban betonkoszorúval erősítik. Oltárképét 1730-ban
J. Martin Stock festette.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 211.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
