64. SZÁSZÚJFALU
64. SZÁSZÚJFALU
1322-ben említik először oklevélben Uyfalu néven, 1332-ben Nova villa, 1372-ben villa Wyvalw, 1468-ban Newndorf, 1501-ben Nayendorf a neve. (C. Suciu: Dicţionar istoric., Documente XIV. C. III. 221, 254.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre 44 régi banálist fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 207.; Documente. XIV. C., III. 221, 254.)
A templom stílusa alapján egy századdal előbbre, a XIII. századra utal. Eredeti formáit szinte változatlanul megőrizte: a négyzetes szentélyét, a félkörrel záruló apszisát, a mellékhajók keresztboltozatát és a főhajóba nyíló félköríves árkádokat. Szt. Péter és Pál tiszteletére szentelték.
Tornya a nagydisznódihoz hasonló, alatta a félköríves kapu befalazva maradt meg. A torony nyugati falán levő késő román kori féldombormű egy püspököt ábrázol, a másikon oroszlán, amint emberforma alakot nyel le; a gonosz lelket szemlélteti.
A szentély külső falán, a gyámköveken kőből faragott állati és emberi alakok láthatók. A templomot a XV. században erődítik s gótikus stílusban átépítik.
A főhajó csillagboltozata 1500 körül készül égetett téglából.
Szentségfülkéje töredékes. Keresztelőmedencéje is középkori.
A templomot egyszerű kőfal veszi körül, melynek védőbástyáiból csak egy maradt meg, s a falaiból is csak részletek. (Komm mit. 1979. 154–155.)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
