75. VERESMART
75. VERESMART
1327-ben említik először oklevélben de Ruffo Monte néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1337-ben Weryzmorth, 1413-ban Veresmort, 1435-ben Veresmarth, 1468-ban Rodenberg, 1526-ban Rottenberg (uo.) formában fordul elő.
1327-ben plébániatemploma van, plébánosa Ludvik. (Documente. XIV. C., II. 235.) Ez a Lajos plébános a pápai tizedjegyzék szerint 1332–1335 között 36 régi banálist fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 206.; Documente. XIV. C., III. 220.) 1414-ben János a plébános. (Beke: i.m. 30., jegyz.; Urkundenbuch. III. 605.)
Maga a templom régibb, mert Veresmart az első Szeben vidéki települések közé tartozik. A templom építésének idejét 1225-re teszik, amit alátámasztanak román kori stílusjegyei is: a román stílusú, torony nélküli bazilikális templomok között az egyik legépebben fennmaradt templom.
Széles, rövid hajója a vurpodi és a kisdisznódi templommal hozza rokonságba. (Komm mit. 1969. 148.) Épen megmaradt eredeti félköríves szentélye és főapszisa. Az oldalhajók kis apszisai módosultak. A hajó ablakait is szélesítették. Sima mennyezetét 1889-ben barokk boltozattal cserélték fel.
A nyugati homlokzat elé a XVI. században előcsarnokot építettek.
Egykor védőfal vette körül XVI. századi bástyatornyokkal. Ezekből most csak egy áll, a délnyugati zömök harangtorony. (Komm mit. 1979. 149.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 104.; Bíró: Erdély művészete. 25.) Oltára 1782-ből való.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
