9. DOLMÁNY
9. DOLMÁNY
1327-ben Talheim néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1372-ben Dalhem, 1501-ben Dalmon, 1550-ben Dllija (uo.) a neve. 1327-ben Péter a plébános. (Urkundenbuch I. 414.)
1332-ben plébániatemploma van, János papját oklevélben említik. (Beke: Az erd. egyházmegye. 206., jegyz.) 1332-ben ugyanez a János a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre 22 régi banálist fizet. (Beke: i.m. 206; Documente. XIV. C.; III. 220.) A fenti oklevélnél régebbi korra utal az a tény, hogy az első Szeben vidéki települések közé tartozik, s így legkésőbb a XIII. század elején temploma is van. (Göllner: Geschichte der D. in R. 28.)
A templom is korábbi korra utal, mivel román kori és román stílusjegyeit meg is őrizte. (Nägler: Die Ansiedlung. Tafel XVII/IX.)
Mellékhajói egyenes záródásúak és egyszerű dísztelen árkádokon át kapcsolódnak a főhajóhoz. A szentély már újított: gótikus kori (XV. századi) és a többszög három oldalával zárul. Oltára a XVIII. században készült, Stock Márton festménye díszíti. Nyugati homlokzatát magas oromfal zárja, torony nélkül. Itteni régi kapuját befalazták. A XVIII. században is alakítottak rajta. Déli és a szentély ablakai csúcsívesek. A kaputorony és a védőfal a román kor alkotása. (Komm mit. 1979. 154). Falfestményei megmaradtak és egyszerű szentségfülkéje is. Ovális várfal veszi körül.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek. Papjuk 1752-ben katolikus lesz és Nagyszebenben működik.
A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 207.; Helységnévtár. 1913.)
