10. BACA
10. BACA
1405-ben Bacha (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1495-ben Bacza (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 89.), 1631-ben castrum Bacza (C. Suciu: i.m.) néven jelentkezik az oklevelekben.
Középkori temploma félköríves, román stílusú, egyhajós, hosszú, keskeny szentéllyel és hajóval. A gótikus korban gótikus szentélyt építenek a régi, román kori alapokra, hosszabbítás és szentélynégyszög nélkül. Teljes egészében a nyolcszög ötszöge formálta. (Szabó T.A.: Szolnok-Doboka vm. 197, 203.; Kovács: Magyar ref. templomok I. 202, 216.)
1643-ban kőtemplomának egyetlen harangja van, mely a templom mellett lévő haranglábon áll. (Kádár: i.m. II. 95.)
1754-ben újítják, ennek ellenére 1760-ban romos állapotba kerül s ismét javításra szorul, amelyet Hari pap idejében, 1759–1782 között végeznek el, tornyot is építve hozzá. (Kádár: i.h.) Ezt az ősi román stílusú templomot az 1930-as években lebontják és újat építenek helyébe. (Entz G.: A csicsókeresztúri római katolikus templom. 6.; Szabó T.A.: i.m. 194.)
A régi templomból az újba átkerült egy boltozati zárókő, s néhány faragott kő a templom kőkerítésébe beépítve.
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció során református lesz.
Az 1603-as és 1658–1666 közötti háborús esztendők Bacát annyira megtizedelik, hogy csak 5–6 lélek marad benne. Már az első pusztulás után Csicsómihály-falva leányegyháza.
A XVIII. században újra anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Az 1770-es években a katolikus földesúr a katolikusok javára akar tért hódítani. Hari papsága idején – a szájhagyomány szerint – a katolikusok az egykori katolikus templomot, egyik húsvét harmadnapján, állítólag erővel akarják visszafoglalni, de a reformátusok fegyveresen akadályozzák meg a kísérletet. (Kádár: i.m. II. 96.; Ref. Névkönyv. 1884. 7.)
Az 1622-ből való helynevek egykori lakóiról vallanak: Hó pataka, Kismalom, Malom padja, Éhmező, Rakottyás, Kisút, Eger, Süllyedés, Mihályfalvi patak, Lókert, Büdöskút háta, Setét rakottya, Hosszú, Szúkerék dombja, Borzás, Kerektó, Szamos martja, Alsó süllyedés, Kopár, Sollya pataka stb. (Kádár: i.m. II. 98–99.)
