16. CSICSÓKERESZTÚR
16. CSICSÓKERESZTÚR
1333-ban Kersztúr néven írja a pápai tizedjegyzék. (Beke: Az erd. egyházmegye. 192.; Documente. XIV. C., III. 167.) 1334-ben de Sancta Cruce, 1405-ben Kerezthur, 1601-ben Cichio-Keresztur, 1733-ban Csicsókeresztúr (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 4 garast fizet, 1334-ben 3 rossz garast. (Beke: i.h.; Documente. XIV. C., III. 167, 189.)
Ennek helyén, legkésőbb a XIII. században román kori egyhajós torony nélküli templom állott. A hajó gótikus kori falai alatt ugyanis megtalálták a régi román kori falakat. A diadalív elhelyezése is régebbi falakat tételez fel, és korábbi félköríves szentélyt.
A szentély déli falában elhelyezett papi fülke is a korai román korból származik: az eredeti nyugati kapu belső kerete lehetett, s onnan kerülhetett a gótikus építkezéskor mostani másodlagos helyére. (Entz G.: A csicsókeresztúri templom. 5.)
Az oklevelekben korán jelentkező neve is Szentkereszt tiszteletére szentelt templomot tételez fel, legkésőbb a XIII. századból.
A gótikus építkezésekre a XIV. században kerül sor. Ebből a korból való a sokszögzáródású szentély, a tompa csúcsívben végződő diadalív és a sekrestye.
Az első gótikus átépítést a XV. század végén, illetve a XVI. század elején a második követte. Ekkor készül a szentélyboltozat hatcikkelyes boltozata, egyszerű bordáival, a sekrestye ajtajának kőkerete, a déli kapu, amelyen már reneszánsz hatás érezhető, valamint a szentélyboltozat záróköve, amelyre már barokkos Mária monogramot véstek.
A templom sok viszontagságon ment keresztül. 1704-ben labancok égetik fel.
„1715-ben a templom egészen puszta, fedele nincs, néhány gerenda van még a falán, de az is korhadt. Bolthajtása és falai is romlani kezdenek. Senki sem jár bele, pap és mester régóta nincs és nem is jő ide.” (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 412.) 1717-ben a tatár fogságból szabadult Torma Miklós állíttatja helyre. 1784-ben ismét újítják, a tornyával együtt. Mai formáját 1801 és 1806 között nyerte, amikor teljesen átalakítják: meghosszabbítják a kórust, a régi homlokzat lebontása után új tornyot építenek, az összes ablakok új, klasszicista formát kapnak. A kőkerítést Torma Zsuzsánna építteti 1821-ben.
A templom Szent István nevét viseli, de nem tudható, hogy középkori örökség-e ez is.
A középkorban tiszta katolikus falu népe a reformáció idején lutheránus, majd református lesz, a XVI. század végén már a templom is az unitáriusoké. 1622-ben újra a reformátusoké. 1643-ban is, mint református anyaegyházat veszik számba, amikor a kőtemplomnak két harangja van.
1715-ben megállapítják, hogy a katolikusok vannak többségben. A XVII. századi pusztítások nyomán ez a többség is csak annyit jelentett, hogy a „3 bokor kálvinistával” szemben 7 „bokor pápista” van a faluban. A három református család is úgy állt össze, hogy közülük kettő a mester és pap helyébe beköltözött família. A többség alapján a gubernium a katolikusoknak ítéli a templomot és javait, a reformátusok számára pedig templomhelyet jelölnek ki. Ezt megelőzőleg a katolikusoknak csak udvari kápolnájuk van, ahol a Torma család udvari papot tart. (Kádár: i.m. II. 419–420.; Szabó T. A.: Szolnok-Doboka vm. 277.)
A templom visszavétele után megszervezik a katolikus plébániát, s így a XVIII. században, 1720-tól katolikus anyaegyház van (Benkő J.: Transsilvania. II. 165.), és e század elején is. (Helységnévtár. 1913.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1622-ből Magyaros pap tava, Mester irtványa, Hosszú rekettyés, Magiaros nádas, Asszonykút, Szénamező lábja, Hesdát marta szélén, Kajni határszél, Disznó óla, pataka, Út által való láb, Mosó rühben; 1643-ból Mosorüh, Becseréti, Mátyásrive, Ilosva pataka, Ilosva folyó, Király kapuja, Kőkút, Halni hagyó kút, Nádaskút, Konc, Nesztegazza, Szénamező, Vsi kútja, Deák réti. (Kádár: i.m. II. 424.)
Katolikus templom
A katolikus templom belseje
