18. DÉS
18. DÉS
1141–1143 között holland és flamand telepesek jönnek Désre. 1165-ben III. István a désaknai sóbányából sót utal ki a Szent Margitról elnevezett leleszi zárdának. Ez is feltételezi, hogy Dés is létezik. (Szabó T. A.: Szolnok-Doboka vm. 132.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 46.)
Dés várát II. Endre építteti, s 1221-ből désvári német telepesekről is szól oklevél. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1532-ben Burglosnak írják a németek. (Kádár: i.m. III. 5.)
Legrégibb templomát az Ágoston-rendiek építhették a XII. században beletelepült hollandok és flamandok részére (Kádár: i.m. III. 164.), Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére.
Károly Róbert sót rendel a szerzeteseknek az aknákból 1310-ben. (Kádár: i.m. III. 110.)
1335-ben „Fratre Angelo priore de Desvár. (Urkundenbuch I. 468.)
1375-re a magyarok jutnak többségre.
1462-ben Mátyás király megerősíti Hunyadi Jánosnak a klastrom orgonistái számára tett adományát. (Kádár: i.m. III. 110.)
1482-ben Mátyás király tesz alapítványt, hogy az Ágoston-rendi barátok érte és családjáért misét mondjanak. (Balogh J.: Művészet Mátyás kir. udvarában. 663.) Előírja, hogy legalább 12 szerzetes legyen, akik a magyar királyok lelki üdvéért misét mondjanak. Hivatkozik a rend nagy szegénységére, amely olyan méretű, hogy a végső pusztulás szélén állanak. (Kádár: i.m. III. 111.)
Az Ágoston-rendiek dési perjelei közül is több ismeretes: 1326-ban János, 1335-ben Angelus, 1351-ben Barabás, 1475-ben Imre, 1490-ben Dombai Pál, 1516-ban Balázs. (Kádár: i.m. III. 112.) Templomuk az egyetlen román kori tornyos templom volt a vidéken. Akanatuszos és leveles díszei a XII. századra mutatnak, ikerablakai viszont a XIII. század elejére. A torony és a templom homlokzatát a reformáció után épült templom örökölte. A rommá vált templom és rendház köveit a XVIII. századig széthordták. Az 1602-től romokban heverő templomból 1701-ben még annyi áll, hogy Apor István felajánlja anyagát a ferencesek építkezéseire, a rendházból pedig annyi, hogy a sókamara hivatal még helyet talál benne. (Szabó T. A.: i.m. 197, 217.; György: A Ferencrendiek 192.)
A műemlékként kegyelettel megőrzött és fenntartott tornyot 1938-ban a hatóságok felrobbantják. (Szabó T. A.: i.m. 144, 145, 194.) Képét Kádár művéből ismerjük. (i.m. III. 80.)
Református templom
