20. DOMOKOS
20. DOMOKOS
1393-ban említik először az oklevelek Damunkusfalva néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1488-ban Damokosfalva, 1637-ben Domokosfalva, 1767-ben Damokosfalva, alio nomine Tolvak-Domokos (C. Suciu: i.m.; Kádár: Szolnok-Doboka vm. III. 352.) formában fordul elő.
A középkori templom építéséről pontos adatok nincsenek. Az bizonyos, hogy a XV. században már állott. Szabó T. Attila: (Szolnok-Doboka vm. 192.) a templom építészeti elemei alapján építési idejét az Árpád-kor végére teszi.
Eredeti román kori alapjain később gótikus stílusban átépítik. (Kádár: i.m. III. 360.) Festett kazettás mennyezete 1643-ban készült. A második világháború végén, 1943-ban repülőgépről dobott gyújtólap áldozata lett. Részletét csak egy régi fénykép őrzi. (Kelemen: Művészett. I. 58.) 1661-ben Ali basa átvonulásakor tűzvész pusztítja. 1793-ban a templom hajóját nagyobbítják és építik hozzá kőtornyát, majd 1830-ban további hosszabbítással bővítik. (Kádár: i.m. III. 358, 360.) Időközben a szentélyt is bővítik. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 229.)
A középkorban tiszta katolikus falu a reformáció után tiszta református lesz. 1643-ig Magyarlápos filiája, majd református anyaegyház (Kádár: i.m. III. 360), és azóta is az.
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1767-ből Nagymező, Alsó ága, Gaál, Szerben, Farkas pataka, Szakadás, Sereg, Almafa, Kéti vitéz közt, Balázs pataka, Csere pataka, Nagy mocsár, Ozormán, Nagy aszalvány, Utcatorok, Alsó kerekmező, Pál aszalványa, Venigés alatt, Csukástó, Csonka torony, Falu vége, Benedek, Középső ága stb. (Kádár: i.m. III. 363–364.)
Református templom
