34. MAGYARDÉCSE
34. MAGYARDÉCSE
1269-ben Dycha néven jelentkezik a forrásokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1305-ben Dethsche, 1447-ben Decheu, 1658-ban Decze, 1750-ben Magyar Décse (uo.) formában szerepel.
Kádár szerint 1332-ben Péter plébános szerepel a pápai tizedjegyzékben, aki 4 garast fizet. Sem Beke, sem más forrás ezt nem ismeri. Ettől függetlenül bizonyos, hogy 1490-ben Imre a plébánosa, tehát temploma is van. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. II. 556.)
Az 1643-as összeírásban fatemploma szerepel. 1754-ben cinteremről van szó, templommal, a „régi templomhellyel szemben”. Ebből az látszik, hogy a fatemplom előtt, az azzal szemben levő telken középkori templom állott, amely már 1643 előtt elpusztulhatott, mert ekkor már fatemplomról írnak. Úgy látszik a meggyengült egyház már nem tudott mást, csak fatemplomot építeni, sőt inkább templomocskát, ahogyan 1728-ban írják: „mostani romladozásban és dűlőfélben lévő fatemplomocskájok” helyett kőtemplomot szándékoznak építeni. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 179.)
A tervezett kőtemplom építésére csak 1795-ben kerül sor. A templom tornyot is kap, amely 1808-ban már javításra szorul. A régi templom emlékei közül egy XVI. századi kehely érdemel említést. (Kovács: Magyar ref. templomok II. 693.) Magyardécse, amióta oklevelekben feltűnik, katolikus falu, a reformációtól pedig mindvégig református. E század elején is református anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1269-ből Poloska víz, Szakadát, Gokorsum, Dycha folyó, Fertiz, Nádasvízfő, Ispánlese, Daróc, Egres; 1334-ből Nagyrét, Nagy-Szamos mellett, Csipkés, Nádasbika, Spanlesy, Daróc pataka, Kapusd, Likashatár, Mellyes pataka; 1353-ból Malonsoka, Kapus, Scepfa stb. (Kádár: i.m. 559–560.)
Református templom
